Tegnap reggel, mikor vittem Leventét oviba, azt mesélte, hogy a következő kérdést tette fel a csoportban:
Mi a neve annak az állatnak, amelyik a szavannán lakik, alacsony, kicsi szarva van, és azt mondja, hogy dik-dik?
Senki nem tudta. Az óvónénik sem.
Valaki az olvasók közül tudja?

H1N1

Baromi sokat gondolkodtunk, olvastunk, kérdezősködtünk a témával kapcsolatban, aztán úgy döntöttünk, hogy beoltatjuk magunkat.
Nem könnyű az eset, mert van itt minden. Összeesküvés elméletek, igazságok, féligazságok stb, stb.
Elsőre azt mondtam, hogy neeeem, az én gyerekeimet meg ne próbálja valaki beoltani. Nem mintha elhinném, hogy mikrocsipek vannak a vakcinában, de azért mellékhatásai lehetnek, amit nem feltétlenül szeretnék megtapasztalni.
Olvasgattam az oek.hu-n, az Országos Epidemiológiai Központ honlapján minden héten az influenza aktivitásról a jelentéseket. Tisztán látszott, hogy nincs járvány. Ez volt mondjuk október elején.
Azért Levente miatt aggódtam, mert hogy asztmás.
Mikor megjelent az oltóanyag egyre több kérdés merült fel.
Miért teljessejtes a vakcina és az mit jelent?
Mennyi alumínium van benne és az mennyire káros?
Mennyi higany van benne és az mennyire káros?
És mitől lettek GB szindrómások 1976-ban az Amerikában beoltottak?
És a magyar vakcinától lett valaki GB szindrómás valaha?
És most hirtelen miért lehet teljessejtes vakcinával 3 év alatti gyerekeket oltani?
Meg ilyenek.
Sokat beszélgettem ezekről a dolgokról a gyerekorvosunkkal. Nagyon jó fej szerintem. Ő is hetente mást mondott, mert ő sem tudta, hogy mi lenne a helyes. Ahogy jöttek az információk, úgy változott a véleménye, hol erre, hol arra. Én elmondtam, hogy mit olvastam, ő pedig érdeklődve hallgatta és mondta, hogy ha valami érdekeset megtudok, akkor mondjam el, szállítsam az információkat.
Közben Apa Finnóba ment időnként, és kértem, hogy kérdezze meg a finn kollégáit, hogy ott mi a helyzet.
Kiderült, hogy annak ellenére, hogy Finnoban nem szokott influenza járvány lenni, a H1N1 megjelent. Először északon, Rovaniemiben ütötte fel a fejét, és onnan haladt délfelé rohamtempóban. Az első áldozata egy 8 éves gyerek volt, akinek nem volt semmilyen tartós betegsége. Ott belga vakcinát osztogatnak és ugyan úgy megy a hisztéria a megbízhatósága körül, mint itt Magyarországon.

Gyomai Mama az minden évben felveszi a szezonális influenza elleni oltást, most megkapta a H1N1 ellenit is. Fájt mind a két karja, de más különösebb baja nem lett.

Szóval néztem a tévét, olvastam az internyetet és várakozó álláspontra helyezkedtem. Apa meg mondta, hogy be kéne oltani ezeket a gyerekeket. Főleg akkor mondta, amikor a finn hírekkel jött haza.

Én igazából akinek leginkább kíváncsi lettem volna a véleményére, az egy bácsi volt, akinek nem tudtam a nevét, csak azt, hogy virológus és amikor volt a madárinfluenza pánik, meg más hülyeség, akkor olyan okosokat mondott a tévében. Olyan ősz hajú, szemüveges, szakállas bácsi. De hiába néztem a tévét, senki nem kérdezte meg a véleményét. Mindenféle emberek mondtak mindenfélét, akikről fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Most miért kéne megbíznom bennük?
Aztán okt. végén végre a Magyar Narancs megkérdezte ezt a bácsit és közöltek egy tök normális cikket, amiben a felmerült kérdéseim zömére ott volt a válasz. Pl. az is , hogy Berencsi Györgynek hívják a bácsit. Meg hogy ez az alumínium sokkal kevesebb, mint amennyit annak idején lenyeltünk, amikor alumínium kanállal ettünk és alumínium lábasban főztek nekünk, meg szerinte a higany miatt sem kell aggódni, meg teljes sejtesség miatt sem, meg különben is így készül az influenza elleni védőoltás már tizen éve és megbízható, igaz, hogy nem ad teljes védelmet, de azért sokat segít, meg ilyesmi. Nem mondom, hogy teljesen meggyőzött, de azért örültem, hogy tudom, hogy ő mit gondol. Itt lehet elolvasni.
Fogtam a cikket, lefénymásoltam és elvittem a doktor néninek, aki azóta már legalább háromszor megköszönte. Persze hamarabb döntött úgy, hogy be kéne oltani a gyerekeket, de ő is nagyon kíváncsi volt pont ennek a bácsinak a véleményére.

Aztán mivel gyomai Mamának sem lett semmi baja az oltástól, meg Apa valószínűséget számolt és azt mondta, hogy kicsi a valószínűsége, hogy baja lesz a gyereknek, beoltattuk Leventét.
Aztán vártunk. Nem lett semmi baja, meg a médiában és egyéb forrásokban sem írtak komolyabb mellékhatásokról, úgyhogy Levente után két héttel beoltattuk Marcust is. Neki sem lett semmi baja. Aztán Apa is megkapta, úgyhogy a fiúk le lettek rendezve. Kis várakozás után megkapta Csipesz is, meg én is. Fájt a karom. Apának is fájt. Levente meg Csipesz nem mondtak semmit. Az oltás alatt sem nyikkantak meg. Marcu az sírt egy kicsit, meg kicsit fájlalta a karját.
Leventének letelt már 6 hét, még mindig nincs semmi baja.

Apa különben megállapította, hogy sorba adattuk be annak idején a védőoltásokat a gyerekeknek és soha nem gondolkoztunk rajta, hogy ezzel ártunk, vagy használunk. Szerencsére nem lett tőlük semmi bajuk.
Mi is kaptunk ezelőtt néhány évvel kullancs elleni védőoltást és akkor sem jutott eszünkbe, hogy egyáltalán megnézzük, hogy ettől milyen mellékhatások várhatók. Most meg itt balhézunk. Ok, van néhány gyanús körülmény, de ha elhisszük, hogy ez a vakcina ugyanúgy készült mint az ezt megelőző években a szezonális influenza elleni, csak épp más vírus lakik benne, akkor olyan nagy baj csak nem lesz.

Persze ha terhes lennék, vagy lenne egy 3 évnél fiatalabb bölcsis gyerekem, akkor még agyalhatnék egy darabig.

Közben Apa egyik munkatársa Finnoban elkapta az influenzát, le is tudta. Túl is élte, 39 és feles láza volt és hallucinációi.

Meg írt Turkuból Bogáta. Nem rég született babája. Azt írta, hogy ott november elején minden terhest beoltottak. És annyival jobb ott a helyzet, hogy nincs bele politika keverve.

Szóval megkaptuk és egyenlőre jól vagyunk. Az, hogy jó-e egyáltalán valamire, az majd később kiderül.

Esik az eső.
Éppen minden gyerek oviban-suliban van.
Csipesz múlt héten ment kedden, előtte itthon köhécselt. Aztán csütörtöktől Levente volt itthon, de tegnaptól jár megint oviba. Marcus meg tegnap óta köhög, de azért elment suliba.

Marcus reggelente nem nagyon akar felkelni, főleg, ha nincs matek óra, mint ma pl. Múlt héten azt mondta, hogy csak akkor megy suliba, ha matek dolgozatot írnak. Pedig másból is van sikerélménye, tele van az ellenőrzője különböző színű csillagokkal. Mostanában a tornán is békén hagyja az a harmadikos srác.
Tegnap tök jó napja volt az iskolában. Véletlenül csináltuk.
Elfelejtettünk egy papírt visszaküldeni, amin jelezni kellett volna, hogy akar-e menni Hologram-korona kiállításra. Meg nem is tudtuk eldönteni, hogy akar-e. Most mit érdekel egy másodikos gyereket egy ilyen kiállítás? Ok, egy hologram az érdekes dolog. De az egész kiállításban szerepelt néhány hologram a koronáról, fényképek a koronáról meg a palástról, meg valami történelmi témájú rajzok. Marci sem gondolta úgy, hogy ez őt nagyon érdekelné.
Ezen kívül betett egy joghurtot a táskájába, ami persze kirepedt és össze joghurtozta a papírokat. Egy fogorvosnak szólót mostam, vasaltam, fénymásoltam, és így sikerült szalonképes állapotba hozni és vissza küldeni. Gondoltam majd ezt a kiállításosat újra szerkesztem és azért benevezzük Marcist, hogy ha már megy az egész iskola, akkor ne maradjon ki belőle.
De aztán elfelejtődött és tegnap összegyűjtötték mind a 600 gyereket és elvitték őket kiállításra, csak 25 maradt a suliban, köztük Marci meg 4 osztálytársa, meg egy másik másodikból is néhány gyerek.
Pont Marcusék napközis tantónénije vigyázott a suliban maradókra és Marci és Ádi (osztálytárs) azt a feladatot kapták, hogy gyűjtsék össze az összes labdát az udvarról. Minden osztálynak van 5-6 labdája és az kb. mind kint volt az udvaron. A takinéni kulcsával kinyitották nekik az összes termet és minden labdát a saját osztályába kellett leszállítani. Nagyon élvezték a dolgot. 28 féle rejtekhelyről kellett a labdákat előkotorni. Marci 10 fára felmászott, hogy leszedje az ott lévőket. Egyről le is esett, de Ádi elkapta. Találtak beásva a kavicsba kettőt. Van mellettük egy palackozó üzem, annak a tetejéről fával, kővel dobálták le az ott lévőket. Az üzem és a suli között van egy téglakerítés, ami belül üreges és egy helyen van egy akkora luk rajta, amin befér egy labda. Oda is be volt dugdosva egy csomó. Egy fa odvában a hangyabolyban is volt egy. Szóval tiszta kaland volt mindet előkeríteni.
Utána csak neki és egy osztálytársának megtartotta Angéla néni a kézműves foglalkozást. Így meg tudta csinálni újra a gyöngytélapóját, mert amit a múlt héten készített, az elveszett.
A leckéjét is megcsinálta, mert máskor a nagy zaj miatt nem tud odafigyelni és azért nem készül el.
Szóval tiszta jó volt, hogy nem kellett kiállításra menni. Főleg, hogy a többiek azt mondták, hogy nem is nagyon nézegették azt a kiállítást, csak játszottak. Mert a kiállítás a Játékdzsungelben van egyébként. Úgyhogy megígértem, hogy majd egyszer elmegyünk oda és megnézzük, hogy milyen hely ez. De megbeszéltük, hogy valószínűleg olyan, mint Turkuban volt a HopLop, szóval láttunk mi már ilyet.