Tegnap reggel, mikor vittem Leventét oviba, azt mesélte, hogy a következő kérdést tette fel a csoportban:
Mi a neve annak az állatnak, amelyik a szavannán lakik, alacsony, kicsi szarva van, és azt mondja, hogy dik-dik?
Senki nem tudta. Az óvónénik sem.
Valaki az olvasók közül tudja?

H1N1

Baromi sokat gondolkodtunk, olvastunk, kérdezősködtünk a témával kapcsolatban, aztán úgy döntöttünk, hogy beoltatjuk magunkat.
Nem könnyű az eset, mert van itt minden. Összeesküvés elméletek, igazságok, féligazságok stb, stb.
Elsőre azt mondtam, hogy neeeem, az én gyerekeimet meg ne próbálja valaki beoltani. Nem mintha elhinném, hogy mikrocsipek vannak a vakcinában, de azért mellékhatásai lehetnek, amit nem feltétlenül szeretnék megtapasztalni.
Olvasgattam az oek.hu-n, az Országos Epidemiológiai Központ honlapján minden héten az influenza aktivitásról a jelentéseket. Tisztán látszott, hogy nincs járvány. Ez volt mondjuk október elején.
Azért Levente miatt aggódtam, mert hogy asztmás.
Mikor megjelent az oltóanyag egyre több kérdés merült fel.
Miért teljessejtes a vakcina és az mit jelent?
Mennyi alumínium van benne és az mennyire káros?
Mennyi higany van benne és az mennyire káros?
És mitől lettek GB szindrómások 1976-ban az Amerikában beoltottak?
És a magyar vakcinától lett valaki GB szindrómás valaha?
És most hirtelen miért lehet teljessejtes vakcinával 3 év alatti gyerekeket oltani?
Meg ilyenek.
Sokat beszélgettem ezekről a dolgokról a gyerekorvosunkkal. Nagyon jó fej szerintem. Ő is hetente mást mondott, mert ő sem tudta, hogy mi lenne a helyes. Ahogy jöttek az információk, úgy változott a véleménye, hol erre, hol arra. Én elmondtam, hogy mit olvastam, ő pedig érdeklődve hallgatta és mondta, hogy ha valami érdekeset megtudok, akkor mondjam el, szállítsam az információkat.
Közben Apa Finnóba ment időnként, és kértem, hogy kérdezze meg a finn kollégáit, hogy ott mi a helyzet.
Kiderült, hogy annak ellenére, hogy Finnoban nem szokott influenza járvány lenni, a H1N1 megjelent. Először északon, Rovaniemiben ütötte fel a fejét, és onnan haladt délfelé rohamtempóban. Az első áldozata egy 8 éves gyerek volt, akinek nem volt semmilyen tartós betegsége. Ott belga vakcinát osztogatnak és ugyan úgy megy a hisztéria a megbízhatósága körül, mint itt Magyarországon.

Gyomai Mama az minden évben felveszi a szezonális influenza elleni oltást, most megkapta a H1N1 ellenit is. Fájt mind a két karja, de más különösebb baja nem lett.

Szóval néztem a tévét, olvastam az internyetet és várakozó álláspontra helyezkedtem. Apa meg mondta, hogy be kéne oltani ezeket a gyerekeket. Főleg akkor mondta, amikor a finn hírekkel jött haza.

Én igazából akinek leginkább kíváncsi lettem volna a véleményére, az egy bácsi volt, akinek nem tudtam a nevét, csak azt, hogy virológus és amikor volt a madárinfluenza pánik, meg más hülyeség, akkor olyan okosokat mondott a tévében. Olyan ősz hajú, szemüveges, szakállas bácsi. De hiába néztem a tévét, senki nem kérdezte meg a véleményét. Mindenféle emberek mondtak mindenfélét, akikről fogalmam sem volt, hogy kicsoda. Most miért kéne megbíznom bennük?
Aztán okt. végén végre a Magyar Narancs megkérdezte ezt a bácsit és közöltek egy tök normális cikket, amiben a felmerült kérdéseim zömére ott volt a válasz. Pl. az is , hogy Berencsi Györgynek hívják a bácsit. Meg hogy ez az alumínium sokkal kevesebb, mint amennyit annak idején lenyeltünk, amikor alumínium kanállal ettünk és alumínium lábasban főztek nekünk, meg szerinte a higany miatt sem kell aggódni, meg teljes sejtesség miatt sem, meg különben is így készül az influenza elleni védőoltás már tizen éve és megbízható, igaz, hogy nem ad teljes védelmet, de azért sokat segít, meg ilyesmi. Nem mondom, hogy teljesen meggyőzött, de azért örültem, hogy tudom, hogy ő mit gondol. Itt lehet elolvasni.
Fogtam a cikket, lefénymásoltam és elvittem a doktor néninek, aki azóta már legalább háromszor megköszönte. Persze hamarabb döntött úgy, hogy be kéne oltani a gyerekeket, de ő is nagyon kíváncsi volt pont ennek a bácsinak a véleményére.

Aztán mivel gyomai Mamának sem lett semmi baja az oltástól, meg Apa valószínűséget számolt és azt mondta, hogy kicsi a valószínűsége, hogy baja lesz a gyereknek, beoltattuk Leventét.
Aztán vártunk. Nem lett semmi baja, meg a médiában és egyéb forrásokban sem írtak komolyabb mellékhatásokról, úgyhogy Levente után két héttel beoltattuk Marcust is. Neki sem lett semmi baja. Aztán Apa is megkapta, úgyhogy a fiúk le lettek rendezve. Kis várakozás után megkapta Csipesz is, meg én is. Fájt a karom. Apának is fájt. Levente meg Csipesz nem mondtak semmit. Az oltás alatt sem nyikkantak meg. Marcu az sírt egy kicsit, meg kicsit fájlalta a karját.
Leventének letelt már 6 hét, még mindig nincs semmi baja.

Apa különben megállapította, hogy sorba adattuk be annak idején a védőoltásokat a gyerekeknek és soha nem gondolkoztunk rajta, hogy ezzel ártunk, vagy használunk. Szerencsére nem lett tőlük semmi bajuk.
Mi is kaptunk ezelőtt néhány évvel kullancs elleni védőoltást és akkor sem jutott eszünkbe, hogy egyáltalán megnézzük, hogy ettől milyen mellékhatások várhatók. Most meg itt balhézunk. Ok, van néhány gyanús körülmény, de ha elhisszük, hogy ez a vakcina ugyanúgy készült mint az ezt megelőző években a szezonális influenza elleni, csak épp más vírus lakik benne, akkor olyan nagy baj csak nem lesz.

Persze ha terhes lennék, vagy lenne egy 3 évnél fiatalabb bölcsis gyerekem, akkor még agyalhatnék egy darabig.

Közben Apa egyik munkatársa Finnoban elkapta az influenzát, le is tudta. Túl is élte, 39 és feles láza volt és hallucinációi.

Meg írt Turkuból Bogáta. Nem rég született babája. Azt írta, hogy ott november elején minden terhest beoltottak. És annyival jobb ott a helyzet, hogy nincs bele politika keverve.

Szóval megkaptuk és egyenlőre jól vagyunk. Az, hogy jó-e egyáltalán valamire, az majd később kiderül.

Esik az eső.
Éppen minden gyerek oviban-suliban van.
Csipesz múlt héten ment kedden, előtte itthon köhécselt. Aztán csütörtöktől Levente volt itthon, de tegnaptól jár megint oviba. Marcus meg tegnap óta köhög, de azért elment suliba.

Marcus reggelente nem nagyon akar felkelni, főleg, ha nincs matek óra, mint ma pl. Múlt héten azt mondta, hogy csak akkor megy suliba, ha matek dolgozatot írnak. Pedig másból is van sikerélménye, tele van az ellenőrzője különböző színű csillagokkal. Mostanában a tornán is békén hagyja az a harmadikos srác.
Tegnap tök jó napja volt az iskolában. Véletlenül csináltuk.
Elfelejtettünk egy papírt visszaküldeni, amin jelezni kellett volna, hogy akar-e menni Hologram-korona kiállításra. Meg nem is tudtuk eldönteni, hogy akar-e. Most mit érdekel egy másodikos gyereket egy ilyen kiállítás? Ok, egy hologram az érdekes dolog. De az egész kiállításban szerepelt néhány hologram a koronáról, fényképek a koronáról meg a palástról, meg valami történelmi témájú rajzok. Marci sem gondolta úgy, hogy ez őt nagyon érdekelné.
Ezen kívül betett egy joghurtot a táskájába, ami persze kirepedt és össze joghurtozta a papírokat. Egy fogorvosnak szólót mostam, vasaltam, fénymásoltam, és így sikerült szalonképes állapotba hozni és vissza küldeni. Gondoltam majd ezt a kiállításosat újra szerkesztem és azért benevezzük Marcist, hogy ha már megy az egész iskola, akkor ne maradjon ki belőle.
De aztán elfelejtődött és tegnap összegyűjtötték mind a 600 gyereket és elvitték őket kiállításra, csak 25 maradt a suliban, köztük Marci meg 4 osztálytársa, meg egy másik másodikból is néhány gyerek.
Pont Marcusék napközis tantónénije vigyázott a suliban maradókra és Marci és Ádi (osztálytárs) azt a feladatot kapták, hogy gyűjtsék össze az összes labdát az udvarról. Minden osztálynak van 5-6 labdája és az kb. mind kint volt az udvaron. A takinéni kulcsával kinyitották nekik az összes termet és minden labdát a saját osztályába kellett leszállítani. Nagyon élvezték a dolgot. 28 féle rejtekhelyről kellett a labdákat előkotorni. Marci 10 fára felmászott, hogy leszedje az ott lévőket. Egyről le is esett, de Ádi elkapta. Találtak beásva a kavicsba kettőt. Van mellettük egy palackozó üzem, annak a tetejéről fával, kővel dobálták le az ott lévőket. Az üzem és a suli között van egy téglakerítés, ami belül üreges és egy helyen van egy akkora luk rajta, amin befér egy labda. Oda is be volt dugdosva egy csomó. Egy fa odvában a hangyabolyban is volt egy. Szóval tiszta kaland volt mindet előkeríteni.
Utána csak neki és egy osztálytársának megtartotta Angéla néni a kézműves foglalkozást. Így meg tudta csinálni újra a gyöngytélapóját, mert amit a múlt héten készített, az elveszett.
A leckéjét is megcsinálta, mert máskor a nagy zaj miatt nem tud odafigyelni és azért nem készül el.
Szóval tiszta jó volt, hogy nem kellett kiállításra menni. Főleg, hogy a többiek azt mondták, hogy nem is nagyon nézegették azt a kiállítást, csak játszottak. Mert a kiállítás a Játékdzsungelben van egyébként. Úgyhogy megígértem, hogy majd egyszer elmegyünk oda és megnézzük, hogy milyen hely ez. De megbeszéltük, hogy valószínűleg olyan, mint Turkuban volt a HopLop, szóval láttunk mi már ilyet.

Csipeszke mondásai:

Csipesz számolni tanul az ujjain. Kinyújtja az elsőt:
- Anya, mondjad csak!
- Egy.
Csipesz felháborodva:
- Én mondom! Egy.
Kinyújtja a második ujját. Gondolkozik.
- Anya, mondjad csak!
- Kettő.
Csipesz felháborodva:
- Én mondom! Kettő.
És így tovább ötig.

Marcusnak meg kellett tanulni A cinege cipője-t. Csipesz annyit hallotta, hogy egyszer csak ő is elkezdte mondani:

A cinege cipője

Kiscipőt, kiscipőt, kiscipőt,
Vége van a nyárnak
Ő is akar útra kelni
Cipőt sehol se tud venni
Szalad a vargához
Azt mondja a varga, hogy nem ér rá most arra
Mert a csizmát nagy uraknak varrja (vagy: mert most a nagyuraknak varr csizmát)
Darunak, gólyának, a bölömbikának, búbos bankának
Kiscipőt, kiscipőt, kiscipőt

Csipesz bújócskázik:
Anya, bújókázunk? Számoljál! És ott rögtön bebújik egy takaró alá, lehet, hogy a feneke még ki is lóg alóla. Én elszámolok 10-ig, aki bújt, aki nem megyek! Keresgélem egy kicsit, megtalálom, de addig nincs rendesen megtalálva, amíg nem látjuk az arcát. Az a fenék akárkihez is tartozhat. Tehát meg kell fordítani a kuporgó gyereket, le kell fejteni a kezét az arcáról és ha biztosak vagyunk benne, hogy az Csipesz, akkor ezt felkiáltással jelezni: De hiszen ez Csipesz, megvan Csipesz!
Most te bújjál el, én számolok! 14, 13, 12, 15, aki nem bújt megyek!
Én is elbújhatok a takaró alá.
Ebben az a jó, hogy vasárnap reggel ébredezés alatt, ágyban is lehet, bújócskát játszani.

Ma reggel öltöztetem:
- Jó lesz ez a rózsaszín nadrág?
Csipesz felháborodva:
- De akkor tiszta színű leszek! (színű=rózsaszín)
- De kék póló van rajtad.
- Ja, akkor jó lesz.

Ha valamit nem talál azt mondja:
- Nem keresem a cicámat!

Ha valaki véletlenül odacsapott neki:
- Marci majdnem odacsapott a fejemre!

Gyerekekről

Most Csipesz beteg, köhög. Marci kicsit meg van fázva. Levente jól van. Már huzamosabb ideje.

Marcit Marcának hívják a suliban, mert már volt egy Marcijuk. Kérdezte a tantónéni, hogy becézik otthon, mondta, hogy Marcus, de tantónéni úgy értette, hogy Marca és azóta úgy hívják.
Jól érzi magát. Habár a többiek még mindig egy kicsit kívülállóként kezelik.
Jár kézműves foglalkozásra, szertornára, szolfézsra (a zenesuliba kell vinni). Még úszni kéne járni, de az mostanában elmaradt. Elég sok minden ez így hirtelen (legalább is szerintem, Apa szerint nem vészes, Marci sem panaszkodik). Úgyhogy a házit sokszor itthon csinálja.
Most a szertornával vannak gondok. Az egyik harmadikos gyerek kipécézte magának Marcit és állandóan macerálja. Eddig egy elsős gyereket bujtott fel, hogy rugdossa Marcit, (vagy már Marci sem emlékszik, hogy hogy kezdődött, de ez a srác benne volt) mindenesetre a múltkor mikor mentem Marciért, ott verekedett ezzel az elsős gyerekkel az öltözőben. (A mi Marcink. Teljesen le voltam döbbenve. Verekedett már Leventével, vagy unokatesóval, de ilyen még nem volt, hogy oviba, vagy suliba verekszik, nem is jellemző rá. Nagyon elgondolkoztatta, hogy én mennyire meglepődtem a dolgon. Kérdezte, hogy mióta verekszik ő, mert biztos azért van, mert a suliban mindenki verekszik, és a tanárok nem is foglalkoznak vele. De megbeszéltük, hogy csak azért mert mindenki verekszik, neki nem kell, keressen olyan játszótársakat akik nem verekszenek.) Letisztáztam a dolgot, kiderült, hogy hetek óta rugdossák egymást, megbeszéltük, hogy ezután nem fogják csinálni. Erre hétfőn, mikor látta a srác, hogy az elsős nem bántja Marcit, ő kezdte el rugdosni , majd az öltözőben egy másik fiúval teleraktak egy tornazsákot cipővel és azzal püfölték , amíg el nem kezdett sírni. De azt mesélték a többiek, hogy minden évben ez van. Kinéz magának valakit a srác, és piszkálja. De torna közben is állandóan baj van vele. Minden tornán elmondják neki, hogy nem muszáj odajárni. Hétfőn találkoztam vele, megígértem neki, hogy letekerem az orrát ha bárki-bárkivel verekedni fog. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz. Mindenesetre megyek minél hamarabb Marciért, hogy ne verjék laposra. Ha nem javul a helyzet, szólok a tanaraknak, mert kicsit durva, hogy egy ilyen kis harmadikos mitugrász határozza meg, hogy mi legyen.
Pedig szeret Marci tornára járni. Itthon mutogatja, hogy miket tanultak. Bukfencezik itt a szobában 5 féle képen, Leventét is tanítgatja. Persze Csipesz is próbálkozik.

Csipesz fejen áll

Pénteken volt a suliban tökfesztivál. Mi is vittünk egy tököt és kifaragtuk. Vagyis már itthon elkezdtük, ott csak befejeztük. Jó lett. 5 órakor volt villanyoltás, nagyon klassz volt ahogy világított a sok töklámpás.


Levente az elvan az oviban.
Jár logopédushoz, mert nem tudja a R hangot. De azt mondja, hogy két foglalkozás múlva már tudni fogja, mert már most is majdnem sikerült kimondani. Tavaly még egy csomó más hangja is hiányzott, nem tudta az S-t, L-t, de azokat megtanultuk Finnoban logopédus nélkül.
Jár még Zenedére, görkorira, meg Csodakuckóra. Zenedén az őskortól kezdték, meg hogy mik adnak ki hangokat, aztán készítettek egy csörgőt, azt meg nem tudom, hogy mit csináltak a héten. Csodakuckón olvasnak mesét, aztán valami hozzákapcsolódót eljátszanak, vagy készítenek. Múltkor kardot festettek.
Görkorin nemrég diszkótúrórudik voltak. Túrórudik ki a hűtőből (felállni), diszkó (mászkálni), be a hűtőbe (leülni), aki nem elég gyors, Endre megeszi.
Mivel nem nagyon van fiú csoporttársa, eljátszik a lányokkal. Mind ujjong mikor Levente megjelenik. Úgy látom, hogy Katinkával értik meg egymást leginkább.
Itthon sajnos elég kevés idő jut rá, mert állandóan Marci dolgaival vagyunk elfoglalva. Most épp környezetismeret versenyre old meg feladatokat, máskor a Tappancs Okoslégy versenyéhez olvasgatunk, vagy csak simán megbeszéljük, hogy mi volt a suliban, közben Csipesz is jön valami fontos dologgal és Leventére jut a legkevesebb figyelem.

Csipeszkét imádják az oviban. Habár nem nagyon szólal meg. Csak bólogat és mutogat. De így is elboldogul. Múlt héten azt is elintézte, hogy napos legyen. Irmuska néni mesélte, hogy mennyire aranyos volt.
Az egyik kislány megbetegedett és helyette kellett egy napos.
Kérdezte az óvónéni, hogy kiszeretne napos lenni. Csipesz nagyon nézett, megkérdezték tőle, hogy szeretne napos lenni? Bőszen bólogatott.
Ment teríteni a másik két napossal. Földig ért a köténye. Nem pont rá van méretezve.
Azt mesélte, hogy rakott villát, meg kanalat, meg szalvétát.
De másnap már nem akart napos lenni. Nem is olyan érdekes ez az egész.

A nagy lányok babaként alkalmazzák. A kisebbekkel szépen játszik.

Itthon meg szeretné meghatározni mindenki feladatát. Határozottan kijelenti, hogy mit kellene vele játszani és nem hagy békén, most azonnal játszani kell. De szívesen segít is mindenben, főz, mos, takarít. A fiúkat időnként püföli csak úgy. Egyébként pedig teljes értékű játszótárs, nem lehet kihagyni semmiből.

Őszi szünet volt.
Az volt a terv, hogy elmegyünk valahova kirándulni, de Csipesz lebetegedett, meg Levente sem volt valami jól és Marcus is köhögött, úgyhogy maradtunk itthon.

Szombaton (24-én) voltunk a Fűvészkertben kicsit sétálni. Az internyeten az volt, hogy 18h-ig van nyitva, de a valóságban csak 17-ig, így összesen másfél órát kóricáltunk.
Szedegettünk mindenféle terméseket, láttunk szép színes leveleket, tövises fákat stb. Odú kiállítást, melyik madárnak milyen odút kell készíteni.
Utána elmentünk Öcsiékhez és hagytunk náluk egy kullancsot, de ez csak később derült ki, amikor belemászott Öcsibe, de úgy látszik az az egy volt, mert magunkon nem találtunk.

Ha majd egyszer lesz egy hatalmas parkom,
akkor ezt a kompozíciót odaültetem

Erre az akáciára senki nem akart felmászni

Piros levelek

Vasárnap Vadasparkban voltunk. Sok minden megváltozott mióta utoljára ott jártunk. Átköltözött a bejárat, épült néhány új kifutó, amikben új állatfajták laknak. Pl. nem volt még gepárd meg tigris legutóbb. Jó sokat mászkáltunk mire mindent bejártunk, el is fáradtak a gyerekek rendesen.

Oroszlánt nézünk

Elment a kifutó mellett a gondozójuk, biztos azt hitték enni kapnak,
és vagy 5 percig ott álltak és bámultak a távolba

Alpaka mama és gida

Elkaptak egy nyulat a simogatóban

Hétfőn Apa szabadságon volt még, de nem csináltunk semmi különöset. Csak délután elment Marci meg Apa pecázni a kikötőbe. Nem fogtak semmit.

Kedden délután itt volt Janka meg Zita. Szerdán mi voltunk Annuskáéknál.

Csütörtökön elmentünk Szarvasra látogatóba. Nem voltunk mióta haza jöttünk Finnoból.
Pénteken Marcus meg Levente pecázott Tatával Siratóban. Nem fogtak semmit.
Én Csipesszel elmentem Papához Kondorosra.
Szombaton Gyomán voltunk temetőkben. Vasárnap összegyűltünk Papánál és onnan mentünk együtt temetőkbe. Kondoros, Csabacsűd, Szarvas.

Itt ez a nyálka ősz, így Marcus nem tudom mikor fog tudni elmenni Apával pecázni. Pedig mostanában állandóan pecázna. Máson sem jár az esze. Azzal álmodik, mindenről az jut az eszébe.

Szombaton diót szedtünk az udvaron, közben gereblyéztem. Találtam valami fekete gumi pillenpátyot. Kérdeztem a gyerekeket,hogy szerintük mi lehet az. Mondták, hogy nem tudják, de Marcus hozzátette, hogy csalinak jó lesz és elmagyarázta, hogy akkor hogy kéne bele szúrni a horgot.

2 éves lehetett, amikor Tatáék megvették Gyomán a Siratói-holtág mellett a telket. Akkor próbálta ki először ezt a horgászás dolgot nádra kötött zsinórral és mivel sok ott a törpeharcsa, rögtön volt is kapás és így nagyon tetszett neki.

2003. aug.

Kb. 4 évesen kapta Öcsiéktől az első orsós botját névnapjára. Aztán nem tudom mi volt, pecázgatott néha, de nem volt annyira lelkes.
Aztán elmentünk Finnoba, ott persze nem pecáztunk. Csak az utolsó előtti hétvégén, amikor kivettük azt a mökit a tengerparton. Akkor fogott önállóan három keszeget.

A finnoi fogás

Pecáznak

És azóta nincs megállás.Mikor megyünk már haza Magyarországra, ő menni akar Siratóba horgászni.
Nyáron amikor Gyomán nyaralt, 3 napig mentek minden reggel Tatával horgászni, fogott is egy csomó törpeharcsát, néhány keszeget, meg egy méretes pontyot. Az úgy felakasztotta magát a horogra. Tata mondta, hogy vegye ki a zsinórját a vízből, mert beleakadt az övé és ott volt rajta a ponty.

Az eddigi legnagyobb fogás

Azóta horgászott már a Holt-Marcalon, amikor Győrújbaráton voltunk az összművészeti táborban és H.A intézett neki lehetőséget. Akkor hálóval fogott kis sügeret és azt tették horogra, azt meg bekapta egy kicsivel nagyobb sügér. Ennyi volt az össz eredmény, viszont beszakadt egy csomó szerelék, mert nagyon tavirózsás volt a hely.

Legközelebb Apáék céges buliján pecázott, akkor sok megjelent gyerek kipróbálta, és összesen 38 kis keszeget fogtak ki, megszámolták amikor a végén visszadobálták az összeset.

Közben Apa is belelkesedett. Ő nagy pecás családból származik. Gyerekkorában elég sokat horgászott, amikor megismerkedtünk megígérte, hogy majd elvisz, de végül az apósommal pecáztam először. De Apa Keresztapukája az rendszeresen horgászik és nagyon ügyes. Igazából vele kéne lemenni egyszer horgászni, hogy lássuk milyen az amikor egy igazi horgász horgászik. De Tatának is van elképzelése azért a dologról - elvégre Körös mellett élő emberekről van szó - ő is pecázott már sokat, meg pecázik is mióta megvan Sirató.
Marcus is elolvasott közben már két szakkönyvet a tárgyban, úgyhogy mostmár rendesen tudnak vitatkozni a stégen, hogy hogy kell ezt csinálni.
Az internetet is bújják állandóan, Magyar Horgász nevű újság is van mostmár itthon. Így Apa azzal állt elő a múltkor, hogy vesz egy feederbot készletet, mert most olcsóért (12e) adják. Mostmár ilyenünk is van. Pergető botja is van Marcusnak, azt Tatáéktól kapta névnapjára.

Horgászengedélyt is váltott Apa Marcusnak. A Hermann Ottó Horgászegyesület vizein horgászhat egy darab úszós bottal, kizárólag egyéb halra, nemes halakat nem foghat, legalább is vissza kell dobnia.
Egyszer voltak a kikötőben, ott fogott Marcu két sügért, visszaengedték őket.
Múlt vasárnap pedig voltak a Holt-Tiszán itt nem messze, akkor egy kárászt fogott, az is inkább felakasztotta magát.

Tatának van rendes horgászengedélye Gyoma környékére, úgyhogy múltkor már nem csak Siratóban horgásztak, hanem a Körösön is. Tata is belelkesedett és neki állt csinálni egy horgászhelyet valahol a Körös parton. Majd legközelebb megyünk megnézni. Képesek Marcus miatt felkelni korán és vonulnak ki valahova vasárnap reggel horgászni. Biztos igazából mind szereti, csak eddig nem volt elég motiváció. Most Marcus megmozgatja az egész társaságot.

Nekem is tetszik, jó ott ücsörögni a vízparton, főleg ha valami szép helyen van az ember. Lógatom a zsinórt és várok. A múltkor segítettem Marcunak gilisztát is keresni. De a csontikat nem vagyok hajlandó megfogni, azokat Marcu szereli a horgomra.
Csipeszke is szokott kicsit próbálkozni, mikor nyaralt Gyomán Mamával fogott is három kis törpét. Levente is mindig kimegy, de sok türelme nincs hozzá, meg szerencséje sem. Nem fogott szerintem még semmit. Lehet, hogy ha fogott volna, akkor ő is jobban lelkesedne. De valószínűbb, hogy ez nem az ő sportja. De majd meglátjuk ki lesz a végén nagy pecás.

Nagyon kafa. Már hétfő óta oviba-suliba vannak a gyerekek és még mindig nem betegek.
Apa közben elrepült Finnoba. Majd szombaton jön haza. Itthon lesz egy hétig, aztán elrepül Finnoba, aztán megint itthon lesz egy kicsit, aztán megy Németoba, valami konferenciára. Jó sokat fogunk vele mostanában találkozni.
Most Helsinkiben van. Tegnap Hüvinkében volt, holnap meg Tamperében lesz.
És olyan érdekes, hogy nem érzem, hogy olyan messze lenne, csak abban a másik országban, ahol szintén majdnem otthon vagyunk. Kicsit nagyobb biztonságban érzem, mintha Budapesten lenne.

Mi meg itt reggel elvisszük Marcust suliba, aztán megreggelizünk és mennek a többiek oviba.
Én meg próbálom behozni az eltervezett dolgaimban keletkezett lemaradást. Utat építek a kertben, csak így elég nehezen haladok, ha örökké betegeket kell ápolni.

Anikóék Győrújbaráton szerveztek összművészeti tábort.
A legnagyobb művészet az volt, ahogy Anikó és Ricsike elviselte azt a töménytelen sok embert a házukban és környékén.

Gusztus 20. és előtte-utána néhány nap volt az időpont.

Voltunk a Fertő-tónál fürdeni, meg az apák csónakoztak is. Megnéztük a fertőrákosi kőfejtőt is.

Anikó meg a sok gyerek a kőfejtőben

Részt vettünk a meszelő bajnokságban, megnyerte a család az aranyecsetet.

Ilyen lett a ház, van még mit dolgozni rajta, de jobb, mint volt

Két napon eveztünk a Mosoni-Dunán. A család volt egy kenuban. Főleg Apa ás Anya evezett, de a srácok is néha, ha pedig kellett, akkor nagyon keményen tudták húzni.

Csipesz homokozó lapáttal evezett, vagy fékezett, megoszlanak a vélemények

Marcus

Levente

Egyszer pedig kirándultunk Vinye környékén. Apa meg Marci nem jött velünk, mert ők pecáztak valahol. Nem fogtak csak egy kis sügért.





Utolsó nap pedig volt póló festés a gyerekeknek krumpli nyomdával és ecsettel.

Várják a festéket

De más napokon is volt a gyerekeknek pogácsa szaggatás, fagyi kehely készítés.

Szóval jól éreztük magunkat.
Sátorban aludtunk, de az sem volt kényelmetlen, főleg, hogy két éjszakát Apa külön sátorban aludt, hogy jobban elférjünk 4-en a 4 személyesbe.

Leventének is torokgyulladása van. Keddről szerdára nem sokat aludtunk, mert 39,3 volt a láza és kihányt mindent. Végül kúppal és borogatással sikerült levinni a lázát 38-ra és akkor aludtunk egy kicsit. Kapott antibiotikumot és mostmár jól van. Meg a többiek is. Hétfőn megint megpróbálnak oviba-suliba menni.

Most már annyira elegem van ezekből a betegségekből, hogy nagyon-nagyon.

3 hete lett Leventének hőemelkedése, ezért szerdától nem ment oviba, akkor épp torokgyulladása volt, hamar elmúlt, de a doki néni mondta, hogy maradjon a köv. szerdáig otthon, adott antibiotikum receptet, hogy akkor váltsuk ki, ha belázasodna a gyerek. És adott igazolást is, hogy utána mehet oviba.
Azon a hétvégén Csipesznek is hőemelkedése lett, de hétfőre semmi baja nem volt, csak elvesztette a lendületét, meg gondoltam legalább biztos kipiheni azt a kis valami betegséget ami van benne, ezért szóltam, hogy majd csak Leventével együtt megy oviba szerdától.
De szerdára már mind a három köhögött, Apa is itthon volt táppénzen, úgyhogy mentünk orvoshoz, mindahányan, hogy ne egyedül kelljen már kínlódnom szokás szerint. Ráadásul nem is a mi doktor nénink volt, futószalagon ment a vizsgálat, én is dobáltam kifelé a rendelőből a már megvizsgáltakat Apának. Marcus akkor kapott igazolást köv. hét keddig, utána mehet suliba. Köv. hét kedden elvittem őket a mi doktor néninkhez, hogy akkor válogasson, melyik mehet oviba-suliba, melyik maradjon otthon. Csipesz teljesen jól volt, Levente eléggé, csak még kicsit köhögött, Marcuson meg egyáltalán nem vettem észre javulást, hiába mondta a másik doki, hogy holnaptól mehetne suliba.
Doki nénink azt állapította meg, hogy Levente még sípol-zörög, maradjon még otthon, majd hétfőn mehet oviba, Csipesznek ugyan semmi panasza, de piros a torka, hétfőig maradjon otthon, meg vigyünk torokváladékot a mikrobiológiára, Marcus ugyan köhög, de azért menjen suliba, majd elmúlik, nem zörög, nem piros a torka.
Ehhez képest Marcusnak csütörtökről-péntekre 39,4 C volt a láza.
Úgyhogy pénteken megint kollektíve elvonultunk a doki nénihez. Marcusnak tök vörös volt a torka, doki néni valamiért nem is említette, hogy esetleg antibiotikumot írna fel, tudja, hogy én nem szeretek rögtön mindenre antibiotikumot etetni a gyerekkel, de azért a 39 az 39. Mindenesetre csak tüneti kezelést javasolt, és hogy menjünk vissza ha nem lesz jobban a gyerek. Hát különösebben nem lett jobban, de tegnap el akart menni suliba, mert, hogy ő jól van, úgyhogy elengedtem, csak mondtam, hogy délben érte megyek, mert szerintem nem lesz az olyan kafa.
Elég jól volt mikor érte mentem, de este már megint kezdett a láz felé tendálni a hőmérséklete, úgyhogy ma már hiába mondta reggel, hogy ő nagyon jól van és suliba akar menni, inkább orvoshoz vittem.
Pont csütörtöktől nekem is baromira elkezdett fájni a torkom, nyelni sem tudtam 3 napig, és nem vagyok valami kafán, úgyhogy mikor ma elsétáltunk Marcussal itt a falusi orvosi rendelőig és nem volt itt a doki néni, akkor elkezdtem rugdosni a kaput, mert már úgy utálom ezt az örökös orvoshoz járást és ma reggel a kocsit is beadta szerelőhöz Apa, úgyhogy mehettünk bicajjal a városba megkeresni a doki nénit.
A doki néni mostmár felírt antibiotikumot, meg holnap menjünk vissza, vigyünk vizeletet, meg most mivel vannak? vigyenek torokváladékot a mikrobiológiára, igaz, hogy Blankáé is negatív lett, de mégis. Az nem hatotta meg a doki nénit, hogy bicajjal vagyunk, nem tom minek kérdezte, hogy mivel vagyunk és mi lett volna az a közlekedési eszköz aminek esetén nem kell, vagy nem nekünk kell torok váladékot vinni. Na mindegy, én nem akartam, hogy szegény Marcis 1 km-el is többet tekerjen, mint amennyi feltétlen muszáj, úgyhogy felhívtam Apát egy fülkéből, - mert persze a telefonomat itthon felejtettem - hogy legyen olyan kedves vigye már el azt a vackot a rendeltetési helyére. Míg Apa odaért, Marcussal napoztunk egy kicsit a Mátyás téren.
Aztán megvettük a gyógyszert, haza tekertünk, csak még Marcus meg akarta lesni az oviudvaron a tesóit. Bekukkantottunk, láttuk, hogy Csipesz szépen játszik, Leventét nem láttam sehol, egyszer csak odaszaladt az óvónéni, hogy most próbáltak elérni, Levente sír, mérik a lázát és panaszkodik, hogy fáj a válla. Felmentünk a csoportszobába, ott feküdt egy ágyon, 37,9 a hőmérséklete és nyöszörög. Haza hoztam és adtam neki lázcsillapítót, majd holnap visszük őt is a doktor nénihez. Most épp 38,5 fokos. 3 órával a lázcsillapító evés után. Kafa.
Most van szeptember 29., tehát egész hónapban Leventének sikerült 7 napot óvodában tölteni. Fantasztikus.
Apa mondta, hogy ne legyek annyira elkeseredve, mások gyerekei is szoktak betegek lenni, majd meggyógyulnak ezek is. De én el vagyok keseredve, mert már nem tudom, hogy mit csináljak, hogy ne legyenek betegek. Kapnak vitamint, ilyen immunerősítőt, olyan immunerősítőt, akkor mér már megint. És különben is mi a fene az hogy fája válla és lázas. Így kezdődik a köv. torokgyulladás? Vagy mi?
Ja és persze Csipesz úgy ment oviba, hogy köhécsel, most várom, hogy abból mikor fejlődik ki valami betegség, mert nem tartom valószínűnek, hogy csak úgy abba fogja hagyni azt a hülye köhécselést.

Igenis elegem van. Biztos mikor másnak is ennyit betegek a gyerekei, annak is elege van.

Egy kis aktualitás. Majd még később írok a nyárról.

Marcusnak nagyon tetszik az iskola. Hamar befogadták az osztálytársai.
Első nap néhányan a többi másodikból bunkóztak vele. Mesélt az osztályában a finnoi iskoláról, és elmesélte, hogy nem tanultak írni, meg olvasni sem úgy tanultak, mint itt. Az osztálytársai meg dicsekedtek vele, hogy nekik van egy olyan osztálytársuk, aki Finnoban járt iskolában és nem tanult írni, meg olvasni. Erre néhányan elkezdték csúfolni: "pisis patkány, nem tud olvasni, meg írni", meg "ez az a hülye gyerek aki nem tud írni", meg ilyenek. De szerencsére csak egy napig volt sláger, aztán nem csinálták.
A tanítónéni Marcus szerint is nagyon kedves, nem csak nekem tűnt úgy a bemutató tanításon. A szülői értekezleten a tantónéni is áradozott Marcusról. Hogy nagyon figyel, okos, rendes gyerek és nagyon örül, hogy jött. És is nagyon örültem, hogy örül a tantónéni. Persze az írás az tényleg lassan megy neki, de szépen ír. Megbeszéltük a tantónénivel, hogy ez ügyben prés alá vesszük Marcit, hogy minél hamarabb behozza a lemaradást. Ír olyan gyorsan, mint a rosszabbak az osztályban, de a tantónéni - helyesen - magához méri a teljesítményét, nem a többiekhez. És úgy gondolja, hogy Marcusnak a legjobbak között a helye.
A tantónéni mesélte, hogy megkérdezte Marcustól, hogy mi tetszik neki ebben az iskolában, és azt mondta, hogy az, hogy magyarul beszélnek, és a gyerekek csendben vannak az órákon. Úgy látszik zavarta az a túl nagy lazaság Finnoban. És tényleg teljesen ki van nyílva a gyerek. Így sokkal könnyebben mennek neki a dolgok, hogy érti, hogy mit beszélnek körülötte. Elintézte, hogy járhasson kézművesszakkörre, nekem csak ki kellett tölteni a jelentkezési lapot. Minden délután úgy kell előkeríteni, hogy jöjjön már haza, mert focizik, vagy fogócskázik és nem hallja, hogy várják a portán. Így sokkal jobb, mint tavaly, amikor ha 5 percet késtem, ott bőgött az iskola előtt, hogy hol vagyok már.
Angolt még nem tanulnak.
Annyit tettünk annak érdekében, hogy ez a passzív angol nyelvtudás megmaradjon, hogy felszereltettünk egy parabolaantennát, amivel angol adásokat tudunk fogni és Marcus nézhet angolul beszélő meséket, ha van kedve. Szokott.

Csipeszke meg jár oviba. Leventével egy csoportba, mert itt vegyes csoportok vannak. Csak az első nap végén mondta, hogy jó ez az ovi, csak mostmár szeretne az odobába is elmenni. De aztán megértette, hogy az ugyanaz. Levente egy hétig bírta az oviba járást, aztán beteg lett. Azóta is itthon van, váltogatja a vírusokat. Csipesz még múlt héten azért elment egyedül is, de hétvégén elvesztette a lendületet, meg mostmár ő is beteg, úgyhogy eddig 9 napot járt összesen, amiből 2-t ott is aludt.

Most éppen az egész család beteg. Apa is. Annyira, hogy még orvoshoz is hajlandó volt elmenni. Marcus azért jár suliba, de tegnap mondta a tantónéni, hogy ha este is ennyire köhögni fog, akkor inkább ne menjen. De annyira nem köhögött.

Ha sokat kekeckednek ezek a vírusok, javasolni fogom, hogy menjünk vissza Finnoban. Azért az nagyon klassz, mikor nem kell örökké ezekkel a hülye vírusokkal küszködni. És ez még csak nem is a h1n1.

Voltunk Dobogókőn nyaralni. Még július végén.
Sétáltunk az erdőben, végig jártuk a Rám-szakadékot, meglátogattuk Kókáékat, voltunk Szentendrén a skanzenben, meglátogattuk Józsiékat is.
A legjobban a Rám-szakadék tetszett a fiúknak. Marcus kicsit félt tőle, mert Dobogókőn volt figyelmeztető írás, hogy azért ez veszélyes és vizes meg sáros lesz az ember a végére. A végén pedig "ennyi volt az egész?". És persze nem a kiépített úton ment, hanem mindenen keresztül. És arra gondosan ügyelt, hogy vizes legyen meg sáros.
A skanzen is klassz, csak későn értünk oda és így nem tudtuk az egészet bejárni. Marcusnak nagyon tetszett a hangulata a házaknak és megállapította, hogy jobb lenne abban a korban élni, amikor ezek a házak épültek. Akkor is, ha akkoriban nem volt ilyen kényelmes az élet.

Jól éreztük magunkat. Megállapítottuk, hogy ezek a magyar erdők is szépek. Csak kár hogy néhol zacskókkal van jelölve a turistaút.

Pilisszentkereszti szurdok

Pilisszentkereszti szurdok

Ez is. Marcus meg Levente a sziklán.

Ez ugyanaz a szikla

Marcus a Rám-szakadékban

Fiúk a Rámban

Rám-szakadék (részlet)

Család darab a Rám-szakadékban

Gyökerek

Fürdés a Duna parton

Havasi cincér a nyaraló kertjében

Miután elosztogattuk az összes cseresznyét (én nem főztem be semennyit, nem volt hozzá energiám, Öcsike volt olyan kedves és befőzött nekünk 12 üveggel, meg tavalyelőttről van még vagy 30, úgyhogy elleszünk azért), majd megszabadultunk a kb. 2 és fél mázsa sárgabaracktól (amiből én 10 kisüveg lekvárt főztem összesen, azt is csak azért, mert a gyerekek orvul kimagoztak néhány kiló barackot (vagyis Csipesz egy csomó barackból kivette a magot, hogy szétverhesse, és megehesse a belsejét), de van egy csomó lekvár tavalyelőttről, tavaly nem ettünk itthon túl sokat. Leginkább pálinka lett a barackból, meg Zola eladta a piacon. Dehogy miért nem most tudott az az év lenni, amikor csak 20 barack van a fán mutatóban?) és azt hittük, hogy mostmár egy darabig nincs semmi extra dolgunk, elleptek minket a bolhák.

Elképesztő volt. Először a melléképület és a főépület közötti részen jelentek meg, ahol nyáron virágok vannak, meg pad. Marcusnak mondtam, hogy nézze meg, milyen új virágot vettem, odaállt és ellepték a lábát a bolhák. Úgyhogy nem tudtam virágot locsolni egy darabig, mert annyi bolha volt ott, hogy nem tudtunk odamenni. Vett Apa Domotox port, beszórtam a placcot, a bolhák pattogtak a tetején, egyáltalán nem zavarta őket. Vett Apa Biokillt, 1/2 liter, kifújtam az egészet, attól is csak kicsit kövérebbek lettek. Öcsi mondta, hogy neki van egy tuti jó szere, attól minden megdeglett. Elhoztam, Apa lepermetezte a helyet, úgy tűnt kevesebben vannak. Azért mielőtt elmentünk nyaralni, még egyszer lepermetezte az összes járdát, hogy biztos megdögöljenek, mire hazaérünk. Valakinek az az ötlete volt, hogy biztos valami süni szórta el a bolhát, úgyhogy Marcussal vettünk pumpás bolhairtószert, amit állatokra lehet fújni és elkaptuk a süninket és befújtuk. Azóta nem láttuk. Remélem nem megdöglött, csak megharagudott és mostmár másfelé mászkál.
Nyaraláskor kaptuk az SMS-t a szomszédtól, hogy voltak virágot locsolni, a bolhák jól vannak.
Hazajöttünk, Apa rohant a garázstól a ház ajtajáig, mégis ellepték a lábát a bolhák. Kinyitotta az ajtót, beszaladtunk a gyerekekkel, Apa mondta, hogy ő már csak egyszer hajlandó kimenni, mondjam meg mi kell a kocsiból. Kiszaladt, visszafelé felmászott az udvari sörpad tetejére, lebolházta a lábát, aztán szaladt tovább, állt a szélfogóban, hogy hozzak már valamiben vizet, hogy abban állva szedje le magáról a bolhákat, nehogy bekerüljenek a lakásba.
Másnap, hétfőn kihívott egy szakképzett bolhairtót.
Megállt egy bazinagy, új BMW a ház előtt, és jött egy félmeztelen, kopasz, napbarnított, legújabb Nike cipős, térdnadrágos, ötvenes fazon a permetezőjével bolhát irtani. Nem pont ilyennek képzeltem egy rovarirtó szakembert.
Megállt, konstatálta, hogy másznak a lábán a bolhák, és elkezdett permetezni. Lefújta az egész udvart. Mondta, hogy majd 2-3 nap múlva fognak megdögleni, utána még 4 hétig hatásos a szer, ha valami gond van szóljunk, de jövő héten nem lesz itt, Monacóba megy nyaralni, de a fia jön, ha kell, és emberre nem veszélyes a szer, ő a lábát is leszokta fújni, (ezt be is mutatta,) és mi hol nyaraltunk, hogy nincs Apa lebarnulva, ő most a Tiszán volt kint egy hétig, azért ilyen szép barna, ha akarjuk bent is lefúj mindent (nem akartuk), biztos a szomszéd macskája hozta a bolhákat, stb. 10 perc, 10ezer forint.
Másnap a bolhák még jól voltak. Székről teregettem a ruhákat, hogy ne csípjenek. Délután bementem a munkahelyemre. Meséltem a bolhákat. Pisti, volt munkatársam azt mondja: Kenjetek baracklekvárt a lábatokra. Mi van? Az ő szomszédjuk úgy csinálta, hogy amikor ment a disznókhoz, bekente baracklekvárral a lábát, abba beleragadtak a bolhák, aztán lemosta őket lekvárostul.
Hát ezt még nem próbáltuk ki. Viszont vettem egérragasztót.
Szerdára tényleg eltűnt a bolhák nagy része. Ha megálltunk egy pillanatra, nem 30 bolha ugrott ránk, csak 3. Ez azért jelentős javulás.
Szombaton kipakoltuk a kiskonyhát, kitakarítottuk, nehogy ott maradjon valami bolha élőhely. Vasárnap reggel a kiskonyha elől elvettem a bicajom és mentem a boltba. A kiskapunál vettem észre, hogy valami csikizi a lábam, tele volt bolhával. Lesöpörtem őket és elmentem a boltba. Utána telenyomtam egy fehér kartonpapírt egérragasztóval és ragasztós felével lefelé huzigáltam az ominózus hely fölött, hogy a mozgásra felugorjanak és beleragadjanak a ragasztóba a kis dögök. Fogtam is így 56 bolhát fél perc alatt. megszámoltam. Aztán csak letettem oda a papírt és később már 69-t számoltam, de a hét alatt összejött 100, így irtás után. Szóval biztos, hogy ezres nagyságrendben volt itt a bolha.
Persze a lakásba is behurcoltuk őket, de hamar el lehetett őket kapni, mert nagyon éhesek voltak és rögtön felugrottak valaki lábára. Csak ne legyen az ember lábán nadrág, hogy ne tudjanak elbújni.
Mostmár nem nagyon vannak.
Időnként fogunk egyet-kettőt.
Azt a megfigyelést tettük, hogy nem nagyon mászkálnak el ezek. Úgyhogy, ha rögtön kipakoltunk volna egy csomó egérragasztós kartont, összetudtuk volna fogdosni őket. Főleg ha közben baracklekvárt kenünk a lábunkra.

Már régebben is voltunk itthon, de most akkor lettünk itthon mikor visszaköltöztünk Finnoból. És mivel jó a Finnoi élményeket újra olvasni, biztos jó lesz majd ezt is újra olvasni.

Szóval megint itthon vagyunk.

Jó, csak állandóan valamit csinálni kell.

Pakolni, cseresznyét szedni, pakolni, barackot szedni, pakolni. Pl.

Viszont találkoztunk rengeteg régnemlátott rokonnal, baráttal, szomszéddal, ismerőssel és mindenki, még a boltosok is magyarul beszélnek.
Ez eleinte szokatlan volt, de hamar megszoktuk. Régebben is így volt.

Na, majd még írok, ez most csak olyan bevezetés.