Most már annyira elegem van ezekből a betegségekből, hogy nagyon-nagyon.

3 hete lett Leventének hőemelkedése, ezért szerdától nem ment oviba, akkor épp torokgyulladása volt, hamar elmúlt, de a doki néni mondta, hogy maradjon a köv. szerdáig otthon, adott antibiotikum receptet, hogy akkor váltsuk ki, ha belázasodna a gyerek. És adott igazolást is, hogy utána mehet oviba.
Azon a hétvégén Csipesznek is hőemelkedése lett, de hétfőre semmi baja nem volt, csak elvesztette a lendületét, meg gondoltam legalább biztos kipiheni azt a kis valami betegséget ami van benne, ezért szóltam, hogy majd csak Leventével együtt megy oviba szerdától.
De szerdára már mind a három köhögött, Apa is itthon volt táppénzen, úgyhogy mentünk orvoshoz, mindahányan, hogy ne egyedül kelljen már kínlódnom szokás szerint. Ráadásul nem is a mi doktor nénink volt, futószalagon ment a vizsgálat, én is dobáltam kifelé a rendelőből a már megvizsgáltakat Apának. Marcus akkor kapott igazolást köv. hét keddig, utána mehet suliba. Köv. hét kedden elvittem őket a mi doktor néninkhez, hogy akkor válogasson, melyik mehet oviba-suliba, melyik maradjon otthon. Csipesz teljesen jól volt, Levente eléggé, csak még kicsit köhögött, Marcuson meg egyáltalán nem vettem észre javulást, hiába mondta a másik doki, hogy holnaptól mehetne suliba.
Doki nénink azt állapította meg, hogy Levente még sípol-zörög, maradjon még otthon, majd hétfőn mehet oviba, Csipesznek ugyan semmi panasza, de piros a torka, hétfőig maradjon otthon, meg vigyünk torokváladékot a mikrobiológiára, Marcus ugyan köhög, de azért menjen suliba, majd elmúlik, nem zörög, nem piros a torka.
Ehhez képest Marcusnak csütörtökről-péntekre 39,4 C volt a láza.
Úgyhogy pénteken megint kollektíve elvonultunk a doki nénihez. Marcusnak tök vörös volt a torka, doki néni valamiért nem is említette, hogy esetleg antibiotikumot írna fel, tudja, hogy én nem szeretek rögtön mindenre antibiotikumot etetni a gyerekkel, de azért a 39 az 39. Mindenesetre csak tüneti kezelést javasolt, és hogy menjünk vissza ha nem lesz jobban a gyerek. Hát különösebben nem lett jobban, de tegnap el akart menni suliba, mert, hogy ő jól van, úgyhogy elengedtem, csak mondtam, hogy délben érte megyek, mert szerintem nem lesz az olyan kafa.
Elég jól volt mikor érte mentem, de este már megint kezdett a láz felé tendálni a hőmérséklete, úgyhogy ma már hiába mondta reggel, hogy ő nagyon jól van és suliba akar menni, inkább orvoshoz vittem.
Pont csütörtöktől nekem is baromira elkezdett fájni a torkom, nyelni sem tudtam 3 napig, és nem vagyok valami kafán, úgyhogy mikor ma elsétáltunk Marcussal itt a falusi orvosi rendelőig és nem volt itt a doki néni, akkor elkezdtem rugdosni a kaput, mert már úgy utálom ezt az örökös orvoshoz járást és ma reggel a kocsit is beadta szerelőhöz Apa, úgyhogy mehettünk bicajjal a városba megkeresni a doki nénit.
A doki néni mostmár felírt antibiotikumot, meg holnap menjünk vissza, vigyünk vizeletet, meg most mivel vannak? vigyenek torokváladékot a mikrobiológiára, igaz, hogy Blankáé is negatív lett, de mégis. Az nem hatotta meg a doki nénit, hogy bicajjal vagyunk, nem tom minek kérdezte, hogy mivel vagyunk és mi lett volna az a közlekedési eszköz aminek esetén nem kell, vagy nem nekünk kell torok váladékot vinni. Na mindegy, én nem akartam, hogy szegény Marcis 1 km-el is többet tekerjen, mint amennyi feltétlen muszáj, úgyhogy felhívtam Apát egy fülkéből, - mert persze a telefonomat itthon felejtettem - hogy legyen olyan kedves vigye már el azt a vackot a rendeltetési helyére. Míg Apa odaért, Marcussal napoztunk egy kicsit a Mátyás téren.
Aztán megvettük a gyógyszert, haza tekertünk, csak még Marcus meg akarta lesni az oviudvaron a tesóit. Bekukkantottunk, láttuk, hogy Csipesz szépen játszik, Leventét nem láttam sehol, egyszer csak odaszaladt az óvónéni, hogy most próbáltak elérni, Levente sír, mérik a lázát és panaszkodik, hogy fáj a válla. Felmentünk a csoportszobába, ott feküdt egy ágyon, 37,9 a hőmérséklete és nyöszörög. Haza hoztam és adtam neki lázcsillapítót, majd holnap visszük őt is a doktor nénihez. Most épp 38,5 fokos. 3 órával a lázcsillapító evés után. Kafa.
Most van szeptember 29., tehát egész hónapban Leventének sikerült 7 napot óvodában tölteni. Fantasztikus.
Apa mondta, hogy ne legyek annyira elkeseredve, mások gyerekei is szoktak betegek lenni, majd meggyógyulnak ezek is. De én el vagyok keseredve, mert már nem tudom, hogy mit csináljak, hogy ne legyenek betegek. Kapnak vitamint, ilyen immunerősítőt, olyan immunerősítőt, akkor mér már megint. És különben is mi a fene az hogy fája válla és lázas. Így kezdődik a köv. torokgyulladás? Vagy mi?
Ja és persze Csipesz úgy ment oviba, hogy köhécsel, most várom, hogy abból mikor fejlődik ki valami betegség, mert nem tartom valószínűnek, hogy csak úgy abba fogja hagyni azt a hülye köhécselést.

Igenis elegem van. Biztos mikor másnak is ennyit betegek a gyerekei, annak is elege van.

Egy kis aktualitás. Majd még később írok a nyárról.

Marcusnak nagyon tetszik az iskola. Hamar befogadták az osztálytársai.
Első nap néhányan a többi másodikból bunkóztak vele. Mesélt az osztályában a finnoi iskoláról, és elmesélte, hogy nem tanultak írni, meg olvasni sem úgy tanultak, mint itt. Az osztálytársai meg dicsekedtek vele, hogy nekik van egy olyan osztálytársuk, aki Finnoban járt iskolában és nem tanult írni, meg olvasni. Erre néhányan elkezdték csúfolni: "pisis patkány, nem tud olvasni, meg írni", meg "ez az a hülye gyerek aki nem tud írni", meg ilyenek. De szerencsére csak egy napig volt sláger, aztán nem csinálták.
A tanítónéni Marcus szerint is nagyon kedves, nem csak nekem tűnt úgy a bemutató tanításon. A szülői értekezleten a tantónéni is áradozott Marcusról. Hogy nagyon figyel, okos, rendes gyerek és nagyon örül, hogy jött. És is nagyon örültem, hogy örül a tantónéni. Persze az írás az tényleg lassan megy neki, de szépen ír. Megbeszéltük a tantónénivel, hogy ez ügyben prés alá vesszük Marcit, hogy minél hamarabb behozza a lemaradást. Ír olyan gyorsan, mint a rosszabbak az osztályban, de a tantónéni - helyesen - magához méri a teljesítményét, nem a többiekhez. És úgy gondolja, hogy Marcusnak a legjobbak között a helye.
A tantónéni mesélte, hogy megkérdezte Marcustól, hogy mi tetszik neki ebben az iskolában, és azt mondta, hogy az, hogy magyarul beszélnek, és a gyerekek csendben vannak az órákon. Úgy látszik zavarta az a túl nagy lazaság Finnoban. És tényleg teljesen ki van nyílva a gyerek. Így sokkal könnyebben mennek neki a dolgok, hogy érti, hogy mit beszélnek körülötte. Elintézte, hogy járhasson kézművesszakkörre, nekem csak ki kellett tölteni a jelentkezési lapot. Minden délután úgy kell előkeríteni, hogy jöjjön már haza, mert focizik, vagy fogócskázik és nem hallja, hogy várják a portán. Így sokkal jobb, mint tavaly, amikor ha 5 percet késtem, ott bőgött az iskola előtt, hogy hol vagyok már.
Angolt még nem tanulnak.
Annyit tettünk annak érdekében, hogy ez a passzív angol nyelvtudás megmaradjon, hogy felszereltettünk egy parabolaantennát, amivel angol adásokat tudunk fogni és Marcus nézhet angolul beszélő meséket, ha van kedve. Szokott.

Csipeszke meg jár oviba. Leventével egy csoportba, mert itt vegyes csoportok vannak. Csak az első nap végén mondta, hogy jó ez az ovi, csak mostmár szeretne az odobába is elmenni. De aztán megértette, hogy az ugyanaz. Levente egy hétig bírta az oviba járást, aztán beteg lett. Azóta is itthon van, váltogatja a vírusokat. Csipesz még múlt héten azért elment egyedül is, de hétvégén elvesztette a lendületet, meg mostmár ő is beteg, úgyhogy eddig 9 napot járt összesen, amiből 2-t ott is aludt.

Most éppen az egész család beteg. Apa is. Annyira, hogy még orvoshoz is hajlandó volt elmenni. Marcus azért jár suliba, de tegnap mondta a tantónéni, hogy ha este is ennyire köhögni fog, akkor inkább ne menjen. De annyira nem köhögött.

Ha sokat kekeckednek ezek a vírusok, javasolni fogom, hogy menjünk vissza Finnoban. Azért az nagyon klassz, mikor nem kell örökké ezekkel a hülye vírusokkal küszködni. És ez még csak nem is a h1n1.

Voltunk Dobogókőn nyaralni. Még július végén.
Sétáltunk az erdőben, végig jártuk a Rám-szakadékot, meglátogattuk Kókáékat, voltunk Szentendrén a skanzenben, meglátogattuk Józsiékat is.
A legjobban a Rám-szakadék tetszett a fiúknak. Marcus kicsit félt tőle, mert Dobogókőn volt figyelmeztető írás, hogy azért ez veszélyes és vizes meg sáros lesz az ember a végére. A végén pedig "ennyi volt az egész?". És persze nem a kiépített úton ment, hanem mindenen keresztül. És arra gondosan ügyelt, hogy vizes legyen meg sáros.
A skanzen is klassz, csak későn értünk oda és így nem tudtuk az egészet bejárni. Marcusnak nagyon tetszett a hangulata a házaknak és megállapította, hogy jobb lenne abban a korban élni, amikor ezek a házak épültek. Akkor is, ha akkoriban nem volt ilyen kényelmes az élet.

Jól éreztük magunkat. Megállapítottuk, hogy ezek a magyar erdők is szépek. Csak kár hogy néhol zacskókkal van jelölve a turistaút.

Pilisszentkereszti szurdok

Pilisszentkereszti szurdok

Ez is. Marcus meg Levente a sziklán.

Ez ugyanaz a szikla

Marcus a Rám-szakadékban

Fiúk a Rámban

Rám-szakadék (részlet)

Család darab a Rám-szakadékban

Gyökerek

Fürdés a Duna parton

Havasi cincér a nyaraló kertjében

Miután elosztogattuk az összes cseresznyét (én nem főztem be semennyit, nem volt hozzá energiám, Öcsike volt olyan kedves és befőzött nekünk 12 üveggel, meg tavalyelőttről van még vagy 30, úgyhogy elleszünk azért), majd megszabadultunk a kb. 2 és fél mázsa sárgabaracktól (amiből én 10 kisüveg lekvárt főztem összesen, azt is csak azért, mert a gyerekek orvul kimagoztak néhány kiló barackot (vagyis Csipesz egy csomó barackból kivette a magot, hogy szétverhesse, és megehesse a belsejét), de van egy csomó lekvár tavalyelőttről, tavaly nem ettünk itthon túl sokat. Leginkább pálinka lett a barackból, meg Zola eladta a piacon. Dehogy miért nem most tudott az az év lenni, amikor csak 20 barack van a fán mutatóban?) és azt hittük, hogy mostmár egy darabig nincs semmi extra dolgunk, elleptek minket a bolhák.

Elképesztő volt. Először a melléképület és a főépület közötti részen jelentek meg, ahol nyáron virágok vannak, meg pad. Marcusnak mondtam, hogy nézze meg, milyen új virágot vettem, odaállt és ellepték a lábát a bolhák. Úgyhogy nem tudtam virágot locsolni egy darabig, mert annyi bolha volt ott, hogy nem tudtunk odamenni. Vett Apa Domotox port, beszórtam a placcot, a bolhák pattogtak a tetején, egyáltalán nem zavarta őket. Vett Apa Biokillt, 1/2 liter, kifújtam az egészet, attól is csak kicsit kövérebbek lettek. Öcsi mondta, hogy neki van egy tuti jó szere, attól minden megdeglett. Elhoztam, Apa lepermetezte a helyet, úgy tűnt kevesebben vannak. Azért mielőtt elmentünk nyaralni, még egyszer lepermetezte az összes járdát, hogy biztos megdögöljenek, mire hazaérünk. Valakinek az az ötlete volt, hogy biztos valami süni szórta el a bolhát, úgyhogy Marcussal vettünk pumpás bolhairtószert, amit állatokra lehet fújni és elkaptuk a süninket és befújtuk. Azóta nem láttuk. Remélem nem megdöglött, csak megharagudott és mostmár másfelé mászkál.
Nyaraláskor kaptuk az SMS-t a szomszédtól, hogy voltak virágot locsolni, a bolhák jól vannak.
Hazajöttünk, Apa rohant a garázstól a ház ajtajáig, mégis ellepték a lábát a bolhák. Kinyitotta az ajtót, beszaladtunk a gyerekekkel, Apa mondta, hogy ő már csak egyszer hajlandó kimenni, mondjam meg mi kell a kocsiból. Kiszaladt, visszafelé felmászott az udvari sörpad tetejére, lebolházta a lábát, aztán szaladt tovább, állt a szélfogóban, hogy hozzak már valamiben vizet, hogy abban állva szedje le magáról a bolhákat, nehogy bekerüljenek a lakásba.
Másnap, hétfőn kihívott egy szakképzett bolhairtót.
Megállt egy bazinagy, új BMW a ház előtt, és jött egy félmeztelen, kopasz, napbarnított, legújabb Nike cipős, térdnadrágos, ötvenes fazon a permetezőjével bolhát irtani. Nem pont ilyennek képzeltem egy rovarirtó szakembert.
Megállt, konstatálta, hogy másznak a lábán a bolhák, és elkezdett permetezni. Lefújta az egész udvart. Mondta, hogy majd 2-3 nap múlva fognak megdögleni, utána még 4 hétig hatásos a szer, ha valami gond van szóljunk, de jövő héten nem lesz itt, Monacóba megy nyaralni, de a fia jön, ha kell, és emberre nem veszélyes a szer, ő a lábát is leszokta fújni, (ezt be is mutatta,) és mi hol nyaraltunk, hogy nincs Apa lebarnulva, ő most a Tiszán volt kint egy hétig, azért ilyen szép barna, ha akarjuk bent is lefúj mindent (nem akartuk), biztos a szomszéd macskája hozta a bolhákat, stb. 10 perc, 10ezer forint.
Másnap a bolhák még jól voltak. Székről teregettem a ruhákat, hogy ne csípjenek. Délután bementem a munkahelyemre. Meséltem a bolhákat. Pisti, volt munkatársam azt mondja: Kenjetek baracklekvárt a lábatokra. Mi van? Az ő szomszédjuk úgy csinálta, hogy amikor ment a disznókhoz, bekente baracklekvárral a lábát, abba beleragadtak a bolhák, aztán lemosta őket lekvárostul.
Hát ezt még nem próbáltuk ki. Viszont vettem egérragasztót.
Szerdára tényleg eltűnt a bolhák nagy része. Ha megálltunk egy pillanatra, nem 30 bolha ugrott ránk, csak 3. Ez azért jelentős javulás.
Szombaton kipakoltuk a kiskonyhát, kitakarítottuk, nehogy ott maradjon valami bolha élőhely. Vasárnap reggel a kiskonyha elől elvettem a bicajom és mentem a boltba. A kiskapunál vettem észre, hogy valami csikizi a lábam, tele volt bolhával. Lesöpörtem őket és elmentem a boltba. Utána telenyomtam egy fehér kartonpapírt egérragasztóval és ragasztós felével lefelé huzigáltam az ominózus hely fölött, hogy a mozgásra felugorjanak és beleragadjanak a ragasztóba a kis dögök. Fogtam is így 56 bolhát fél perc alatt. megszámoltam. Aztán csak letettem oda a papírt és később már 69-t számoltam, de a hét alatt összejött 100, így irtás után. Szóval biztos, hogy ezres nagyságrendben volt itt a bolha.
Persze a lakásba is behurcoltuk őket, de hamar el lehetett őket kapni, mert nagyon éhesek voltak és rögtön felugrottak valaki lábára. Csak ne legyen az ember lábán nadrág, hogy ne tudjanak elbújni.
Mostmár nem nagyon vannak.
Időnként fogunk egyet-kettőt.
Azt a megfigyelést tettük, hogy nem nagyon mászkálnak el ezek. Úgyhogy, ha rögtön kipakoltunk volna egy csomó egérragasztós kartont, összetudtuk volna fogdosni őket. Főleg ha közben baracklekvárt kenünk a lábunkra.