Jól vagyunk, meg minden, csak közben kitavaszodott és inkább kint vagyunk, mint a gép előtt.
De azért most leírom a bakonyi kirándulást. Habár már kicsit régen volt.

Apa egész télen azon gondolkozott, hogy mikor menjünk síelni.
Szoktunk volt menni, habár én annyira nem szoktam lelkesedni, mert már évek óta arról szól a dolog, hogy én egy gyerekkel állok a pálya szélén, Apa pedig próbál egy-két másik gyereket tanítgatni. Úgyhogy lényegében én már teljesen kijöttem abból a kicsi gyakorlatból is ami volt, szóval nem érdemes miattam sícuccot bérelni, a pálya szélén való álldogálás meg szintén nem tartozik a legszórakoztatóbb dolgok közé.
Utoljára csak Apa volt a céggel, utána meg Finnnoban voltunk.

Na most kitaláltuk, hogy elmegyünk Eplénybe, mert ott még nem voltunk, meg különben is Győrújbaráton a barátainknál született két új gyerek is akit még nem láttunk és akkor egyúttal őket is megnézzük.
Cseszneken foglaltam szállást 5 éjszakára, febr. 26-tól márc. 3-ig.

Volt hó egész télen Eplényben, lehet, hogy még most is van, de speciel amikor ott voltunk éppen csak 1 pálya működött, vagy 2, és azokon is olvadt, kásás izé volt. Mindenki azon csodálkozott, hogy egyáltalán tudtunk síelni, mert a környéken már csak ot volt hó, ahova hónap
Na mindegy, a lényeg, hogy csúszott. De így csak 2 napot síeltek a fiúk, a többit kirándulással töltöttük.
Viszont Marci nagyon ügyes volt és Levente is.
A fiúknak már volt léc a lábukon, de Levente még nagyon kicsi volt, Marcu meg valahogy nem érzett rá még 3 éve az ízére. 6 éves volt, és vannak már olyan gyerekek, akik 6 évesen mennek mint a golyó, de Marcus az be volt tojva, ha megindult alatta a léc.
De mostmár megérett a dologra.
Eleinte főleg korcsolyázott a léccel, mert azt tud, de aztán szépen megtanult fordulni, meg viszonylag rendesen közlekedni.
Levente az inkább csak bátor, de a második napra már ő is egész ügyes volt.
Első nap a tanuló pályán cirkuláltak, és Levente meg volt róla győződve, hogy ő már tud síelni. Aztán egyesével felvitte őket Apa csákányos felvonóval a hegyre és rengeteg eséssel vissza is jöttek. Akkor már belátta Levente is, hogy ezt még azért gyakorolni kéne. Azért még felmentek kétszer-háromszor, aztán mentünk vissza a szállásra. Csurom vizesek voltak, de nagyon élvezték.

A fiúk sítalpon

Levente

Marcu a hegyen Apával

Másnap én már nem mentem ki Csipesszel, mert minek. Azt mesélték, hogy Marcu egyedül cirkulált a csákányos felvonóval, teljesen önállóan és nagyon ügyes volt. Levente az vagy Apával ment, vagy Apa ott volt mögötte, hogy ha kiesik, akkor elkapja, de már ő is egész ügyes volt.
Felmentek a nagy 4 üléses felvonóval is és onnan is szépen leereszkedtek.
Szóval megérte azért elmenni, legalább a fiúk kicsit tanultak.
Közben meglátogattuk Rozikáékat és Anikóékat is, és megnéztük az új gyerekeket, akik persze nagyon aranyosak.
Hétfőn kirándultunk Cseszneken, megnéztük a várat, délután pedig a Kőmosó-szurdokban sétáltunk.

A vár

Marcunak persze muszáj volt mindenhova felmászni

Levente elmélkedik a várfalon

Csipesz pózol

A Kőmosó-szurdok

Ez is

Fiúk a pataknál

Van két barlang is ebben a szurdokban

Nyílt a hóvirág

és csészegombát is lehetett találni

Kedden jöttek velünk kirándulni a GYEDes anyukák is a sok gyerekkel. Fenyőfőre mentünk a Likas-kőhöz. Egy nagy szikla, ami tele van kis alagutakkal. Persze ez borzasztóan tetszett a gyerekeknek.

Ez itt a likas kő

Ez meg egy mohás-taplós famaradvány

Ezek meg mi vagyunk

Szerdán elindultunk haza, csak még megálltunk Zircen és megnéztük a könyvtárat, meg az apátságot.
Végig nagyon jó idő volt, csak szerdán kezdett fújni a szél, és jött újra a hideg meg a havazás.

Apának több munkatársa is lakik Sándorfalván és már többször hívtak, hogy menjünk korcsolyázni a sándorfalvi tóra.
Egy vasárnap végül el is mentünk.
Én kicsit be voltam tojva, hogy be fog alattuk szakadni a jég. Levente is mondogatta, hogy fél, de mikor odaértünk és látta, hogy mindenki ott korizik, már eszébe sem jutott és ő volt az első aki közelről megszemlélte a vízbugyogást, annak ellenére, hogy nem engedtük oda a gyerekeket. Mert több helyen is jött fel a víz, de különben tényleg rendes vastag jég volt a tavon.
Már előző nap is kint voltak K. Zoliék és eltakarították egy nagyobb területen a havat és jégkorongoztak. Most is a fiúk ott nekiálltak hokizni, meg még egy másik kör pályán toltuk el a havat, hogy lehessen csak úgy korizni. Én ott szánkóztattam Csipeszt. Később mindenféle járatokat dúrtunk a hóba és ott fogócskáztak a fiúk, mikor már megunták a hokizást.
Jól elszórakoztuk a délutánt.

Hokizás

Pihenés

Teaivás

Fogócska

Kinyúlás

Már jó rég írtam, úgy látom. Pedig azóta már voltunk korizni a sándorfalvi tavon, voltak farsangok és szerdán jöttünk haza a síelős-kirándulós bakonyi pihengetésről.
Most a farsangról.
Marciéknak a suliban még febr. közepén volt. Marci kóboj volt, ami azért jó, mert már tavalyelőtt is az volt az óvodai farsangon, így kb. megvolt minden ehhez szükséges felszerelés, ami nem veszett el. Sajnos fényképezőt elfelejtettünk vinni, így csak ez a telefonos kép van róla:


Az oviban febr. 26-án volt a farsang.
Levente azt találta ki, hogy feltaláló lesz. Később arra is gondolt, hogy sárkány, de aztán maradt a feltalálónál. Volt fehér köpenye, okostojás szemüvege, perpétum mobiléje és Gyermekenciklopédia a hóna alatt.
Csipesz az azt mondta, hogy ő pók lesz. Annyit már tudok egy 3 éves döntési mechanizmusáról, hogy nehezen találja ki, hogy milyen jelmezbe szeretne bújni, legjobb ha az ember lecsap az első könnyen megvalósíthatóra és erősíti a tudatot a gyerekben, hogy ő az akar lenni. De a pók nem az volt amit könnyen megvalósít-hatónak tekintettem. Ezért Leventével elkezdtünk agymosást végezni. Meséltünk arról, hogy ki mi volt amikor ekkora volt, betettük a Maszkabált, hogy lássa hogy milyen jelmezek lehetségesek, majd megkérdeztük, hogy mi szeretne lenni. Azt mondta, hogy pók. Addig dumáltunk, hogy a végén azt mondta, hogy lepke. Itt röpködött a lakásban. Apa hazajött, elmeséltük, hogy eredményes volt az agymosás, kérdezze, meg Csipesztől, hogy mi szeretne lenni. Megkérdezte, Csipesz azt mondta, hogy pók. De nem keseredtünk el egész addig, amíg néhány nap múlva ki nem találta, hogy hóember szeretne lenni. Na erről már fogalmam nem volt, hogy hogy tudnám megcsinálni. A fiúk mondták neki, hogy legyen cica, az olyan aranyos és ezt néhány nap alatt el is fogadta. Csak közben gyomai Mamáék szomszédja felszámolta a jelmezkölcsönzőjét és Mamának nagyon megtetszett egy méhecske jelmez. Szerencsére Csipesznek is megtetszett, így aztán végül méhecske lett. És nekem meg nem kellett készíteni semmit.
Az óvodai farsangra Marci is eljött, mert iskola szünet volt két napig. Ide is felvette a kóboj jelmezt. Az oviban először a tornateremben mindenki megnézheti a többi csoport jelmezeit, majd a csoport termekben folytatódik a bulizás. A mi csoportunkban voltak különböző versenyek, táncolás, evés-ivás, tombola. Marcus nem hagyta érvényesülni az óvodásokat. Minden versenyben ő szeretett volna lenni az első versenyző és mindent meg akart nyerni, hiába mondtam neki, hogy ő nem óvodás és nem neki rendezték ezeket a versenyeket. Végül még a tombola húzásba is bevették, kapott ajándékot is és még ott nekiállt reklamálni, hogy ő nem ilyet szeretett volna. Sehogy sem akarta megérteni, hogy inkább örülnie kéne, hogy egyáltalán kapott valamit. Szóval nagyon jól érezte magát. Nagyon gyorsan összebarátkozott Norbival, aki nem olyan rég került a csoportba a tesójával együtt és kb. olyan idősek, mint Levente. Levente pedig Flórával táncolt, aki nagyon nagy barátja, és nagyon aranyosak voltak együtt. Csipesz is a kis Gergő barátjával üldögélt és eszegetett.

Csipesz-méhecske

Eszegetnek

A feltaláló

Gyufásdoboz tartogatós táncolás