Apa most jön haza Finnországból.
Hétfőn ment. Valami tanfolyamon voltak Helsinkiben.
A lényeg, hogy hoz csokit.

Mi meg itt lavíroztunk és ezek a fiúk már nagyon ügyesen segítettek.

Reggelente Levente vigyázott Csipeszre. Nem akartam ebben a hidegben az összes gyereket elcipelni az iskoláig meg vissza. Hétfőn felébresztettem Leventét amikor indultunk, hogy elmegyek és ha Csipesz felébred, majd keljen fel hozzá. Mire haza értem már mesét néztek és nem volt semmi baj.
Kedden már fent voltak amikor elindultunk és persze Csipesznek akkor jutott eszébe, hogy reggelizni szeretne, amikor indulnunk kellett. Én ott mérgeskedtem, de Levente rögtön pattant, hogy "Reggelizni szeretnél? Gyere segítek neked!" és már szaladt is és intézkedett.
Hétfőn délután pulmonológushoz volt időpontunk Leventével, de persze így jött mindenki. Marcu vigyázott Csipeszre amíg mi bent voltunk. Olvasott neki. Egyszer valamin összevesztek, de különben rendesen viselkedtek.
Levente is több részletben lett megvizsgálva, így nem sok időt kellett egyszerre egyedül lenniük.

Nyáron voltunk először Leventével pulmonológusnál, mert mindig fulladt amikor haza jöttünk Finnóból. Mikor végleg haza jöttünk, akkor gyakorlatilag vagy fulladt, vagy köhögött egyfolytában ha bent volt. Kiderült, hogy asztmás, poratkára, kutyaszőrre allergiás. Kapott szippantyút. Most kellett visszamenni. Rosszabbakat fújt, mint nyáron (akkor 120%-ot, most 75-t). Futott 3 percet a váróban körbe-körbe, ettől a kis megterheléstől még rosszabbakat fújt(55%). Úgyhogy nem csökkent a gyógyszer adagja. De az is elképzelhető, hogy attól van rosszabbul, hogy nagyon sokat van bent. És majd ha kimehet többet, akkor jobban lesz.
Apa hordja ovi-judóra, ott semmi baja, végig futkározik egy órát. De lehet, hogy ott is 55, vagy még kevesebb %-os tüdővel pörög, csak még nem veszi észre.
Felírt a doktornő gyógyúszást, azt mondta, hogy szokott segíteni. Hát majd meglátjuk.

Marcusnak pedig tegnap volt szülői értekezlet. Itt volt gyomai Mama vigyázni a gyerekekre.
Az oviban is volt szülői, úgyhogy két felé rohantam.
A tantónéni teljesen odáig van még mindig a gyerekért. Azt mondta, hogy nagyon figyel az órákon, behozta a lemaradást mindenből. Annyira az írása még nem gyors azért, csak odáig küzdött, hogy legyenek nála lassabbak és ne rá kelljen várni.
A bizonyítványa is nagyon jó lett. Annyi megjegyzés van hozzá, hogy rajzból és technikából kicsit lassan dolgozik. Ez tényleg így van, mert mindent szuper precízen meg akar rajzolni és az sok időbe telik.
Nagyjából beilleszkedett a közösségbe, vannak barátai. Év elején sokat sertepertélt Kati néni körül szünetekben, vele beszélgetett, de mostmár megy játszani a többiekkel.
Kiveséztük az összes Marcival kapcsolatos történést. Elmeséltem, hogy a szertornán voltak verekedések. Mondta Kati néni, hogy kosárlabda edzés miatt már beszélt a tanárral, de akkor a torna tanárnak is fogja mondani, hogy nézzenek már be néha az öltözőbe. Azt mondta Kati néni, hogy csupa jókat szokott mondani a torna tanár Marciról. Én még erről nem hallottam. Állítólag tudatosan, odafigyelve, szépen dolgozik.
Megbeszéltük az "ének órán Marci szétszedte a szekrényt" esetet is.
Történt egyszer, hogy Ádival ketten ültek egy padban ének órán, amit egy másik tantónéni tartott. Azt mondja Marci, hogy mindenki unatkozni és nyúlni szokott ezeken az órákon. Marci is nyúlt ott Ádival, míg egyszer Ádi valamilyen oknál fogva felrúgta a padot. Az felborult, az osztály tiltakozása ellenére mind a két gyereket sarokba állította a tannéni. Marci ott álldigált a szekrény mellett, amiből kiállt egy csavar. Ő ott matatott, mit csinált volna, kihúzta a csavart. Nem kellett csavarni, már egy nagy lukban lakott az a csavar, Marci számára nem tűnt úgy, hogy annak valami funkciója lenne. El is vitte magával. Később visszaülhettek a helyükre, majd mikor már mentek le a lépcsőn utána szaladt a tannéni nagy mérgesen, hogy nála van-e a szög, Marci mondta, hogy nála nincs szög (csavar az volt nála, de szög nem), tannéni persze ezt feleselésnek vette, tisztára bepipult, kivette Marci kezéből a csavart és nagyon csúnyákat kiabált (pl. hogy Marci egy tolvaj) és elkérte az üzenőfüzetét, hogy kap Marci egy szaktanárit. Talán az Ádi füzete az már előtte el lett kérve. Tisztára maga alatt volt a gyerek mikor haza jött. Mint később kiderült a csavarnak fontos dolga volt, nélküle nem lehetett bezárni a szekrényt.
Másnap kikérdezte az osztályt Kati néni, hogy mi volt, hogy volt. Mindent elmeséltek, végül csak Ádi kapott szegény egy szaktanári figyelmeztetést, miszerint magatartásával veszélyezteti társai testi épségét. Valószínűnek tartom, hogy billegni akart a széken, csak a hülye pad borult fel nem a szék, amikor hátra akarta magát rúgni. Hát így jártak ezek a kis pockok.
Az ének tantónéni meg nyugdíjba ment.

Nagyon gyorsan eltelt a szünet, mert annyi minden történt.
Karácsonyi előkészületek, karácsony. 24-én itt vacsoráztak Öcsiék, 25-én Papánál gyűltünk össze, este Gyomára mentünk, 26-án odajött Irénke meg Nénje, 27-én Papánál gyűltünk össze János napozni, aztán haza jöttünk, 28-án Öcsiéknél voltunk János napozni, 29 szünet, 30 Dédimama látogatás, mozi, 31 Szilveszter, itt voltak Öcsiék, meg egy kicsit Vicziék. Jan.1-én átjöttek Olgáék egy kicsit, 2-án mi mentünk Jancsiékhoz, 3-án délelőtt korizni voltak a fiúk, délután játszottunk meg próbáltuk elképzelni, hogy holnap óvodába-iskolába kell menni.

Csipesz nehezen szokik vissza az oviba a hosszú szünet után.
Múlt hét hétfőn úgy hagytam ott, hogy sírt. Az óvónéni ötlete volt. Én gondoltam, hogy nem fogják tudni megnyugtatni. Meg lehet vele beszélni és akkor hamar lenyugszik, de ha akarata ellenére történik valami, akkor abból hosszas bőgés lesz. Most állítólag 20 perc volt.
És azóta is minden reggel azt mondja, hogy nem akar oviba menni és minden délután azt mondja, hogy jó volt az oviban.

Marcu sem akar persze iskolába menni. Miért is akarna? Pedig már egész jól összebarátkozott a többiekkel.
Múlt héten már megint piszkálták a tornán. Most valami nagy fiú csúfolta, hogy törpe. Sírt mikor mentem érte, egy anyuka vigasztalta. Az a másik srác, aki régebben macerálta, az békén hagyja mióta megígértem neki, hogy letekerem az orrát. Nagyokat köszön ha meglát. Ez a nagy fiú is bocsánatot kért tőle tegnap amiért a múlt héten csúfolta. Remélem most már nincs több jelentkező aki piszkálni akarja.

Levente az nem mond semmit, megy az oviba. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy fogja intézni az iskolai dolgait. Most borzasztó lelkiismeretesen csinálja a házikat Zenedére. Kétségbe van esve, ha nincs kész. Az írás nem fog valami könnyen menni, mert nem valami ügyes a keze, de majd még addig rajzolunk sokat.

Még Csipeszről:
Nagyon akaratos időszaka van már megint. Emlékszem Finnoban is volt egy ilyen időszak, de szerencsére hamar elmúlt. Ott fetrengett a parkolóban, mert valami nem úgy volt ahogy ő szerette volna. Most nem fetreng, hanem hisztériázik. Teljesen belelovalja magát. Ha elindulok vele az udvar felé, hogy kitegyem lehűlni, akkor rendszerint a szélfogóban abbahagyja. Mindenféle apróságon felhúzza magát. Nem sikerült valami, nem kellett volna elvágni a virslit, nem oda akar ülni meg akármi.

Mostanában azért is nyavalyog, mert nem tud valamit.
Valamelyik reggel az volt a baj, hogy nem tud repülni.
Egyszer Marcu mesélte, hogy volt tornán egy kisfiú, 4 éves, és az milyen ügyesen tudott pókjárásban közlekedni. Erre Csipesz elkezdett nyöszörögni, hogy ő nem tudja a pókjárást. Marcu megmutatta neki, fel tudta emelni a fenekét, de menni tényleg nem tudott, erre még jobban kétségbeesett, de aztán megnyugtattuk, hogy a pókállást tudja és majd menni fog a járás is biztos.
Múlt héten az volt a baja, hogy nem tud egy lábon ugrálni.
Ilyen nagy problémái vannak.

És mellékesen állandóan variál és ő tud mindent a legjobban.
Este osztja a vitaminokat ha kell, ha nem. Fel vannak azok téve a konyhapultra, de cipeli a széket és előszedi és osztja a fiúknak is. Aztán mikor lefeküdt, akkor reklamál, hogy nem kapott cinket. Mert szerinte az is kell.
Szünet előtt beteg volt egy kicsit, itthon aludta a délutáni alvást. Lefektettem, előtte megkérdeztem, kell-e pisilni, nem kellett. Két perc fekvés után mégis csak kellett. Kivittem, nem jött semmi. Visszatelepítettem. Egyszer csak ott találom gombócban az étkező padlóján. Mit csinálsz? Pisilni kell. Miért nem mész? Veled megyek. Elviszem, ráteszem a bilire, erre elkezd veszekedni, hogy én menjek ki a fürdőszobából.
Nemrég levágtam a fiúk haját. Vettem berregős hajvágót. Amíg Marci haját vágtam a berregőssel, Csipesz levágta az ollóval a sajátját. Most viszonylag hülyén néz ki. A frufruját elég egyenesre vágta, csak két kilógót kellett hozzáigazítani, de oldalt is levágott a hajából, azzal nem tudok mit kezdeni. Le kéne vágni az összes hajából 8-10 cm-t, de a fiúk nem engedik. Marcinak határozott elképzelése van róla, hogy meddig kell érnie Csipesz hajának mire 4 éves lesz.

Ilyenek vannak.

Itt Hattyason mindig van a haranglábnál karácsonyi műsor. Most a Nyugdíjas Klub énekelt, három lány énekelt (ők nem tudom kiket képviseltek, telepi lányok), egy kislány az alsóvárosi suliból verset mondott, egy néni is mondott verset, a Leventéék csoportjából a nagyobbak pedig az óvodai karácsonyi műsor egy részét adták elő. Többek között József Attila Betlehemi királyok című versét, amiben Levente volt Menyhárt, ami annyit jelentett, hogy közösen mondták az egész verset, csak a "Menyhárt király a nevem, segíts édes Istenem"-et Levente egyedül mondta, a másik két királyt meg a másik két fiú mondta egyedül, Máriát meg a tömérdek Máriából az egyik. (Ha megkérdeztem Leventét, hogy ki lesz Mária, mindig azt mondta, hogy tömérdek Mária van.)

Csicseri csoport töredék a haranglábnál

Hirtelenjében még egyszer megnézhettük a Leventéék által előadott részt, mert amikor vége volt a haranglábnál a műsornak, akkor már kezdődött is az óvodában.
A Kis karácsony, nagy karácsonyt is énekelték és az második két versszakot én még sose hallottam, ideírom, mert nekem tetszett:

Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.

Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép gömb, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Talpam alatt jég szikrázik.
Ha szikrázik, hadd szikrázzon,
Azért van ma szép karácsony!

Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!

A suliban pedig a másodikos napközisek szolgáltatták a karácsonyi műsort. Először néhány lány kicsit beszélt a karácsonyról, elmondott néhány verset, aztán következett a fő attrakció, egy színdarab. Nem tudom mi volt a címe, a három király útját mutatta be onnan, hogy elindulnak az udvarukból, odáig, hogy megérkeznek a kis Jézushoz. Marci egy kicsi szerepet vállalt, szerintem kb. neki volt a legkevesebb szövege, viszont fontos volt, mert ő volt József. Az események bemutatásának jelegéből adódóan csak az utolsó színben került elő, bevitte a bölcsőt a színpadra, aztán kiszaladt Máriáért, felsegítette, álldogált, hallgatta a pásztorokat, meg a királyokat, és annyi volt a szövege, hogy megköszönte a pásztoroknak a szállást, meg az ajándékokat, a királyoknak meg az ajándékokat. Aztán lényegében kisvártatva vége is lett a darabnak.
Bemelegítésnek előadták a műsort egy szociális otthonban még december elején, a sulis előadás után pedig még délután az egyetemen is valakiknek bemutatták. Így legalább nem egy előadás kedvéért kellett megtanulni a szerepeket. Az egyetemről azzal jöttek vissza, hogy igazgatói dicséretet fognak kapni. Marci igazán jó befektetést csinált azzal a két mondattal.

Különben szerintem elég nehéz darab volt. Sok olyan szó volt a szövegben amit nem nagyon használunk mostanában, meg a mondatok sem voltak túl egyszerűre fogalmazva, de ennek ellenére teljesen jó kis előadás volt. Ha pedig még azt is hozzá számítjuk, hogy még csak másodikosok a gyerekek akkor, tényleg megérdemlik azt az dicséretet.

A sárga-kockás abroszos fejű a mi Marcink

Záró kép

Mi annyit bénáztunk hozzá, hogy nem értettük, hogy elmehetünk-e megnézni a gyereket, vagy nem. Marci nem tudta megmondani, mert vélhetőleg nem figyelt valamikor, amikor kellett volna. A tájékoztató füzetébe annyi volt beírva, hogy előadás 10.40-kor, amiből mi arra a következtetésre jutottunk, hogy ez csak az iskola diákjainak szól, mert különben nyilván meg lennénk hívva, meg nem ilyen idétlen időpontban lenne, meg ki lenne írva a suli ajtajára.
Meg is beszéltük Marcival, hogy sajnáljuk, hogy nem nézhetjük meg. Erre az előadás napján telefonált a tantónéni, hogy Marci sír, mert nem tudta, hogy mi is mehetünk és most senki nem fog menni őt megnézni a családból. Mondta Apa a tantónéninek, hogy mondja meg Marcinak, hogy megyünk. Ki is vonult az egész család. De különben tényleg csak az iskola tanulóinak szólt a műsor, csak azok a szülők mehettek, akiknek szerepelt a gyereke. Mostmár ezt is tudjuk. Finnoban az összes szülő ott volt a suliban, mint itt az oviban, habár ott az volt lényegében a félév zárás is.