És igen!
Apa már itthon is van!
Persze a hétfői járatot törölték és átették a jegyet szerdára.
Ez vasárnap reggel kitudódott, úgyhogy Apáék (egy munkatársával volt kint) úgy döntöttek, hogy elindulnak egyéb, földközeli járművekkel hazafelé.
Találtak is egy kompot amin még volt hely, azzal elindultak Angliába vasárnap este. Az éjszaka közepén oda is értek. Vártak 4 órát, aztán elvonatoztak Londonba. Ott letették a csomagjaikat és frissen, jókedvűen (gondolom, mint a mosott sz..r) elindultak várost nézni. Majd este 9-kor felszálltak egy buszra, amivel röpke 27 óra alatt Budapestre értek. Közben a busz felszállt vonatra, hogy átjöjjön az alagúton, meg Prágában át kellett szállni egy másik buszra, de különben minden simán ment, Apa se lett rosszul, pedig nem bírja a buszozást. Éjfélre értek a Népligetbe, úgyhogy Budán aludtak valahol és csak délelőtt, mikor nagyjából összeszedték magukat, akkor indult Apa Szegedre. (A munkatársa ott maradt Budapesten, mert valami dolga van. Majd mos magának gatyát, zoknit úgyis már belejött, gondolom.)
A mai járatot feltehetőleg törölték, mert tegnap este nem ment el Dublinba az a gép, aminek ma reggel vissza kellett volna hozni Apáékat. Ma már elmegy, úgyhogy holnap lehet Dublinból Budapestre közlekedni rövid úton, de valószínűleg arra még nem lett volna hely, csak mondjuk péntek reggel tudtak volna haza repülni, ha csak addig nem zárják megint le a Dublini repteret.
Úgyhogy szerintem jó döntés volt elindulni, Apa is úgy gondolja, főleg most, hogy már szerencsésen haza ért.

Benne vagyunk a bajban.
Apa hétfőn elment Írországba egy munkatársával, valami tanfolyamra. Pénteken kellett volna haza jönnie, de közben kitört az a hülye vulkán.
Én nem tom most épp merre császkál a hamufelhő, de már igazán eltűnhetne, mert jó lenne, ha haza tudna már jönni Apa.
Először áttették szombatra a repülőjegyét, aztán hétfőre. Ha a hétfői járatot is törlik, akkor fogalmunk sincs mikor tud haza jönni, mert az biztos, hogy keddre meg szerdára már nincs hely a gépeken.
Nézett vonatot, másfél-két nap alatt haza tudnának jönni, mint egy 5-600 euroért. A busz valamennyivel olcsóbb. De valószínűleg azokon sincs már hely. Főleg a kompokon, mert hogy ugye két tengeren is át kell ahhoz úszni, hogy haza tudjon jönni.
Azt sem nagyon értem, hogy ma, amikor mindenféle kütyü áll már a jósok rendelkezésére, miért nem tudják megmondani több napra előre, hogy merre fog mászni a hamu és mikor lesz repülhető légtér. Nyilván ha megmondták volna már csütörtökön, hogy nem fog gép felszállni hétfőig, akkor elindultak volna haza valami más módszerrel. Bérelnek egy bicajt, vagy valami.

A gyerekek is nyavalyognak már, hogy mikor jön Apa.
Délelőtt eltekertünk a Vadasparkba, hogy történjen valami. Délután meg itt voltak Öcsiék. Holnap meg Marcu megint szülinapi bulira hivatalos.
Csipike nem érti, hogy mi az a vulkán, csak az tudja, hogy amiatt nem tud Apa haza jönni, úgyhogy azt mondja, hogy ő nem szeretne olyat.

Én meg dolgozok amikor nincs hétvége. Már 4 napot dolgoztam. Gyomai mama jött segíteni, hogy a sok gyerek reggelente eljusson a rendeltetési helyére.
Egyenlőre 6 órát dolgozok. Beleegyezett a főnököm, hogy hamarabb visszamenjek dolgozni és ledolgozzak annyi időt, hogy ebben a tanévben csak 6 órát kelljen dolgoznom.
Első nap túl sok volt az információ és 11 órakor gyakorlatilag elaludtam. De a többi napon majdnem végig ébren voltam. Majd lassan belejövök.

A történések mostanában.

Vége a húsvétnak. Voltunk Szarvason, meg Gyomán locsolkodni.
Ma van még suli szünet, de holnaptól sem megy Marcu, mert beteg lett. Rusnyán veszi a levegőt, fújkálni kell neki hörgőtágítót, meg kap antibiotikumot. Remélem, hogy jövő héten már tud menni és a többiek sem lesznek betegek, mert megyek dolgozni. Nem volt ilyen már vagy 10 éve, de most megpróbálom. Majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Marcust matek versenyre akarja küldeni a tantónéni. Úgy látom szívesen menne, csak meg van ijedve a felelősségtől. Mi lesz, ha rosszul szerepel és más valakinek jobban sikerült volna. Nem azt a más valakit kéne inkább küldeni? Persze azt nem tudjuk, hogy ki szerepelne jobban, mert gondolom még senki nem volt matek versenyen. Na, azért majd rábeszéljük, hogy nézze meg milyen egy ilyen verseny. Biztos kondorosi mama is azt mondaná, hogy menjen.

Továbbra is nagyon ügyes a suliban. Úgy tűnik, hogy jól megvan a többiekkel is. Eddig 3 szülinapi bulira volt hivatalos.
Abból is látszik, hogy már jól érzi magát az osztályban, hogy órán dumál. Kati néni panaszkodott, aztán pirospontos lett a februári magatartása. Az már rosszul esett Marcunak, pedig előtte még azt mondta, hogy ő nem tudja megígérni, hogy nem fog beszélgetni, mert mindenki azt csinálja. Most nem tudom mi a helyzet.

Különben 7 féle értékelő bigyó van. A legjobb, pl. hibátlan dolgozat az arany csillagos. Az egy-két hibás az piros csillagos. Aztán piros pont, piros karika, zöld pont, fekete pont, fekete csillag. Marcinak zömmel arany meg piros csillagjai vannak az üzenőfüzetében. A nyelvtan füzetében van két fekete csillag, mert nem csinálta meg a javítást. Gondolom, hogy ha kigyűlik 10, akkor be lesz írva az üzenőbe. De remélem nem gyűlik ki, mert akkor leharapom a fülét.

Fejlemény még, hogy elkezdett csellózni.
Év elején elkezdett szolfézsra járni. Mikor hangszert kellett volna választani, akkor nem tudta, hogy mi legyen. Kicsi pengetős hangszert szeretett volna, de balalajka tanszak nem indult.
Aztán félévkor bement hozzájuk a cselló-bácsi, hogy van nála egy üresedés és hallotta, hogy Marcinak nincs hangszere és nem akarja-e megpróbálni a csellót. És akarta és most jár csellózni. Még csak ott gyakorolnak, itthonra nem kapott hangszert. Nem tudom, hogy fog-e kapni egyáltalán ebben a tanévben. Ősszel meg majd eldöntheti, hogy akarja-e tovább csinálni, vagy más hangszert választ.

Levente már eléggé unja az óvodát. Inkább nekiállt olvasni tanulni. Tudja már rég, hogy hogy kell írni azt, hogy Levente, meg a parkoló betűt. Ehhez az alapkészlethez kérdezgetett mindig egy-egy újabb betűt és most már ott tart, hogy a t meg az y együtt az micsoda? És igyekszik minden egyszerűbb dolgot elolvasni.

Legutóbb Csoda kuckón mindenki kapott egy füzetet, amibe Ibolya néni beragasztott egy képet és arról kellett mesét írni. De ritkán van Csoda kuckó, voltunk kirándulni is, elfelejtettük megírni a mesét. Vagyis Leventének kellett kitalálni, én csak lejegyeztem. Mondta Ibolya néni, hogy elég egy rövid kis mese, ne csináljunk belőle gondot. Látszik, hogy nem ismeri Leventét. Mások meg is elégedtek egy néhány soros mesével, pedig tök érdekes képeket kaptak. Levente egy olyat kapott, amin egy tűzoltó levesz egy macskát a fáról. Elég konkrét történet, Leventének ennek ellenére sikerült egy két oldalas mesét kiagyalnia. Először le kellett írni piszkozatban, aztán később véglegesítette és beírhattam a füzetbe a Cirmi, gyere le! című történetet. Majd egyszer idecsatolom, csak most az oviban van a füzet.

Csipeszke az továbbra is nagyon aranyos, kivéve amikor hisztizik. Most mikor locsolkodni voltunk, mi is elmentünk a fiúkkal, mert ritkán látjuk ezeket a rokonokat, és általában a férfiak is otthon voltak. Amikor a fiúk elmondták a locsoló versüket, Csipesz is mindig akart valamit énekelni. Vasárnap a saját szerzeményét énekelte: Kiskutya, kiskutya, kiskutya, játszik a labdával, kiskutya, kiskutya, kiskutya, játszik a hernyóval. Vége a mesének. Ha gondolkozik, hogy a labda, vagy a hernyó következik, akkor hatszor is elénekli egymás után a kiskutyát.
Tegnap pedig a Hatan vannak a mi ludaink, három szürke, három fekete, gúnár, gúnár, liba, gúnár, gúnár az eleje, szabad a mezeje, kinek nincsen párja, az lesz a gúnárja. szövegű dal volt műsoron. Mind a kettő tipikus húsvéti dal. Persze annak, hogy hatan vannak a mi ludaink, lényegében semmi értelme, Csipesz szerint, ezért egy időben úgy énekelte, hogy Rajtam vannak a mi ludaim. Most valami mást mond, de még nem sikerült rájönni, hogy mit, mindig csak azt mondja, hogy amit tippeltem az nem jó.

Na, majd máskor is írok valamit, most mennem kell pudingot főzni.