Most már annyira elegem van ezekből a betegségekből, hogy nagyon-nagyon.

3 hete lett Leventének hőemelkedése, ezért szerdától nem ment oviba, akkor épp torokgyulladása volt, hamar elmúlt, de a doki néni mondta, hogy maradjon a köv. szerdáig otthon, adott antibiotikum receptet, hogy akkor váltsuk ki, ha belázasodna a gyerek. És adott igazolást is, hogy utána mehet oviba.
Azon a hétvégén Csipesznek is hőemelkedése lett, de hétfőre semmi baja nem volt, csak elvesztette a lendületét, meg gondoltam legalább biztos kipiheni azt a kis valami betegséget ami van benne, ezért szóltam, hogy majd csak Leventével együtt megy oviba szerdától.
De szerdára már mind a három köhögött, Apa is itthon volt táppénzen, úgyhogy mentünk orvoshoz, mindahányan, hogy ne egyedül kelljen már kínlódnom szokás szerint. Ráadásul nem is a mi doktor nénink volt, futószalagon ment a vizsgálat, én is dobáltam kifelé a rendelőből a már megvizsgáltakat Apának. Marcus akkor kapott igazolást köv. hét keddig, utána mehet suliba. Köv. hét kedden elvittem őket a mi doktor néninkhez, hogy akkor válogasson, melyik mehet oviba-suliba, melyik maradjon otthon. Csipesz teljesen jól volt, Levente eléggé, csak még kicsit köhögött, Marcuson meg egyáltalán nem vettem észre javulást, hiába mondta a másik doki, hogy holnaptól mehetne suliba.
Doki nénink azt állapította meg, hogy Levente még sípol-zörög, maradjon még otthon, majd hétfőn mehet oviba, Csipesznek ugyan semmi panasza, de piros a torka, hétfőig maradjon otthon, meg vigyünk torokváladékot a mikrobiológiára, Marcus ugyan köhög, de azért menjen suliba, majd elmúlik, nem zörög, nem piros a torka.
Ehhez képest Marcusnak csütörtökről-péntekre 39,4 C volt a láza.
Úgyhogy pénteken megint kollektíve elvonultunk a doki nénihez. Marcusnak tök vörös volt a torka, doki néni valamiért nem is említette, hogy esetleg antibiotikumot írna fel, tudja, hogy én nem szeretek rögtön mindenre antibiotikumot etetni a gyerekkel, de azért a 39 az 39. Mindenesetre csak tüneti kezelést javasolt, és hogy menjünk vissza ha nem lesz jobban a gyerek. Hát különösebben nem lett jobban, de tegnap el akart menni suliba, mert, hogy ő jól van, úgyhogy elengedtem, csak mondtam, hogy délben érte megyek, mert szerintem nem lesz az olyan kafa.
Elég jól volt mikor érte mentem, de este már megint kezdett a láz felé tendálni a hőmérséklete, úgyhogy ma már hiába mondta reggel, hogy ő nagyon jól van és suliba akar menni, inkább orvoshoz vittem.
Pont csütörtöktől nekem is baromira elkezdett fájni a torkom, nyelni sem tudtam 3 napig, és nem vagyok valami kafán, úgyhogy mikor ma elsétáltunk Marcussal itt a falusi orvosi rendelőig és nem volt itt a doki néni, akkor elkezdtem rugdosni a kaput, mert már úgy utálom ezt az örökös orvoshoz járást és ma reggel a kocsit is beadta szerelőhöz Apa, úgyhogy mehettünk bicajjal a városba megkeresni a doki nénit.
A doki néni mostmár felírt antibiotikumot, meg holnap menjünk vissza, vigyünk vizeletet, meg most mivel vannak? vigyenek torokváladékot a mikrobiológiára, igaz, hogy Blankáé is negatív lett, de mégis. Az nem hatotta meg a doki nénit, hogy bicajjal vagyunk, nem tom minek kérdezte, hogy mivel vagyunk és mi lett volna az a közlekedési eszköz aminek esetén nem kell, vagy nem nekünk kell torok váladékot vinni. Na mindegy, én nem akartam, hogy szegény Marcis 1 km-el is többet tekerjen, mint amennyi feltétlen muszáj, úgyhogy felhívtam Apát egy fülkéből, - mert persze a telefonomat itthon felejtettem - hogy legyen olyan kedves vigye már el azt a vackot a rendeltetési helyére. Míg Apa odaért, Marcussal napoztunk egy kicsit a Mátyás téren.
Aztán megvettük a gyógyszert, haza tekertünk, csak még Marcus meg akarta lesni az oviudvaron a tesóit. Bekukkantottunk, láttuk, hogy Csipesz szépen játszik, Leventét nem láttam sehol, egyszer csak odaszaladt az óvónéni, hogy most próbáltak elérni, Levente sír, mérik a lázát és panaszkodik, hogy fáj a válla. Felmentünk a csoportszobába, ott feküdt egy ágyon, 37,9 a hőmérséklete és nyöszörög. Haza hoztam és adtam neki lázcsillapítót, majd holnap visszük őt is a doktor nénihez. Most épp 38,5 fokos. 3 órával a lázcsillapító evés után. Kafa.
Most van szeptember 29., tehát egész hónapban Leventének sikerült 7 napot óvodában tölteni. Fantasztikus.
Apa mondta, hogy ne legyek annyira elkeseredve, mások gyerekei is szoktak betegek lenni, majd meggyógyulnak ezek is. De én el vagyok keseredve, mert már nem tudom, hogy mit csináljak, hogy ne legyenek betegek. Kapnak vitamint, ilyen immunerősítőt, olyan immunerősítőt, akkor mér már megint. És különben is mi a fene az hogy fája válla és lázas. Így kezdődik a köv. torokgyulladás? Vagy mi?
Ja és persze Csipesz úgy ment oviba, hogy köhécsel, most várom, hogy abból mikor fejlődik ki valami betegség, mert nem tartom valószínűnek, hogy csak úgy abba fogja hagyni azt a hülye köhécselést.

Igenis elegem van. Biztos mikor másnak is ennyit betegek a gyerekei, annak is elege van.