Jól vagyunk, meg minden, csak közben kitavaszodott és inkább kint vagyunk, mint a gép előtt.
De azért most leírom a bakonyi kirándulást. Habár már kicsit régen volt.

Apa egész télen azon gondolkozott, hogy mikor menjünk síelni.
Szoktunk volt menni, habár én annyira nem szoktam lelkesedni, mert már évek óta arról szól a dolog, hogy én egy gyerekkel állok a pálya szélén, Apa pedig próbál egy-két másik gyereket tanítgatni. Úgyhogy lényegében én már teljesen kijöttem abból a kicsi gyakorlatból is ami volt, szóval nem érdemes miattam sícuccot bérelni, a pálya szélén való álldogálás meg szintén nem tartozik a legszórakoztatóbb dolgok közé.
Utoljára csak Apa volt a céggel, utána meg Finnnoban voltunk.

Na most kitaláltuk, hogy elmegyünk Eplénybe, mert ott még nem voltunk, meg különben is Győrújbaráton a barátainknál született két új gyerek is akit még nem láttunk és akkor egyúttal őket is megnézzük.
Cseszneken foglaltam szállást 5 éjszakára, febr. 26-tól márc. 3-ig.

Volt hó egész télen Eplényben, lehet, hogy még most is van, de speciel amikor ott voltunk éppen csak 1 pálya működött, vagy 2, és azokon is olvadt, kásás izé volt. Mindenki azon csodálkozott, hogy egyáltalán tudtunk síelni, mert a környéken már csak ot volt hó, ahova hónap
Na mindegy, a lényeg, hogy csúszott. De így csak 2 napot síeltek a fiúk, a többit kirándulással töltöttük.
Viszont Marci nagyon ügyes volt és Levente is.
A fiúknak már volt léc a lábukon, de Levente még nagyon kicsi volt, Marcu meg valahogy nem érzett rá még 3 éve az ízére. 6 éves volt, és vannak már olyan gyerekek, akik 6 évesen mennek mint a golyó, de Marcus az be volt tojva, ha megindult alatta a léc.
De mostmár megérett a dologra.
Eleinte főleg korcsolyázott a léccel, mert azt tud, de aztán szépen megtanult fordulni, meg viszonylag rendesen közlekedni.
Levente az inkább csak bátor, de a második napra már ő is egész ügyes volt.
Első nap a tanuló pályán cirkuláltak, és Levente meg volt róla győződve, hogy ő már tud síelni. Aztán egyesével felvitte őket Apa csákányos felvonóval a hegyre és rengeteg eséssel vissza is jöttek. Akkor már belátta Levente is, hogy ezt még azért gyakorolni kéne. Azért még felmentek kétszer-háromszor, aztán mentünk vissza a szállásra. Csurom vizesek voltak, de nagyon élvezték.

A fiúk sítalpon

Levente

Marcu a hegyen Apával

Másnap én már nem mentem ki Csipesszel, mert minek. Azt mesélték, hogy Marcu egyedül cirkulált a csákányos felvonóval, teljesen önállóan és nagyon ügyes volt. Levente az vagy Apával ment, vagy Apa ott volt mögötte, hogy ha kiesik, akkor elkapja, de már ő is egész ügyes volt.
Felmentek a nagy 4 üléses felvonóval is és onnan is szépen leereszkedtek.
Szóval megérte azért elmenni, legalább a fiúk kicsit tanultak.
Közben meglátogattuk Rozikáékat és Anikóékat is, és megnéztük az új gyerekeket, akik persze nagyon aranyosak.
Hétfőn kirándultunk Cseszneken, megnéztük a várat, délután pedig a Kőmosó-szurdokban sétáltunk.

A vár

Marcunak persze muszáj volt mindenhova felmászni

Levente elmélkedik a várfalon

Csipesz pózol

A Kőmosó-szurdok

Ez is

Fiúk a pataknál

Van két barlang is ebben a szurdokban

Nyílt a hóvirág

és csészegombát is lehetett találni

Kedden jöttek velünk kirándulni a GYEDes anyukák is a sok gyerekkel. Fenyőfőre mentünk a Likas-kőhöz. Egy nagy szikla, ami tele van kis alagutakkal. Persze ez borzasztóan tetszett a gyerekeknek.

Ez itt a likas kő

Ez meg egy mohás-taplós famaradvány

Ezek meg mi vagyunk

Szerdán elindultunk haza, csak még megálltunk Zircen és megnéztük a könyvtárat, meg az apátságot.
Végig nagyon jó idő volt, csak szerdán kezdett fújni a szél, és jött újra a hideg meg a havazás.