Októberi bejegyzés

Történések mostanában.
Levente iskolába jár. Nem nagyon mond róla semmit. Marcitól megszoktuk, hogy minden nap beszámol nem csak arról, hogy vele mi van, hanem a többiekről is, ha valami különös történt. Levente már a második nap azt mondta, hogy „a szokásos” és ezzel el volt intézve. Szerencsére a tantónéni ír emilt, így nagyjából képben vagyunk, meg néhány dolgot csak ki lehet szedni Leventéből is. Jár kézművesre. Közel sincs akkora türelme hozzá, mint Marcinak, meg sokszor hamarabb feladja, minthogy hozzáfogott volna, de azért csinálja. Ő akart menni. Ezen kívül ő is jár szertornára. (Minden hová szeretne menni, ahova Marci.) Hordjuk még judózni, meg úszni.Az idejébe belefér, a házit kirázza a kisujjából. Az írás nem megy neki olyan szépen, de a matek és az olvasás az simán. Olvasásból Levente meg még néhány másik gyerek, akik már ismerik a betűket, külön feladatokat kapnak. Múlt héten volt fogadó óra. Azt mondta tantó néni, hogy két féle Levente van. Az egyik, aki órán szépen dolgozik, jelentkezik, csinálja fegyelmezetten a feladatokat, a másik pedig a szünetben, aki meg van őrülve. Hiába beszélnek neki, hogy nem rohangálunk a folyosón, a jobb oldalon megyünk, elereszti a füle mellett. De azért imádni való. Mármint a tantónéni imádja, a többi gyerek attól függ, hogy mennyire ismeri. Az a baj, hogy sajátságos ismerkedési módszerei vannak. Mindenkivel szeretne megbarátkozni, de mivel nem tudja, hogy miről lehetne beszélgetni a másikkal, vagy mit lehetne játszani vele, van amikor csak rácsimpaszkodik, vagy megkopogtatja a fejét, vagy a hátát és ezt nem mindenki veszi jó néven. Ebből persze volt már néhány konfliktus. De remélhetőleg nem soká lenyugszik Levente is, meg meg is ismerik egymást jobban és akkor ennek vége lesz. Beszéltünk is már róla nem egyszer, nem tudom mit fogadott meg belőle ez a kis lüke.

Marcus is jár suliba. A fogadóórán azt mondta tantónéni, hogy minden rendben van vele. A többiek megszerették. Nincs neki konkrét barátja, de mindenkivel jóban van. Most épp a padtársaival a legjobban. Négyes kupacokban ülnek. Egyébként pedig rengeteg dolga van. Hétfőn szertorna, de szeretne menni Leventével judózni is. Kedden szolfézs meg cselló. Szerdán átviszem az alsóvárosi iskolába kézművesre. Mindenképpen akart járni és az ő sulijukban hétfőn van, amikor a szertorna is és oda is akar járni. Csütörtök szertorna és este úszás. Péntek szolfézs, cselló és este úszás. A csellót egyre kevésbé szereti, mert vonót kell mostmár huzigálni és ő pengetni szeretne. A többit szereti. Az úszást nem annyira, de azt muszáj.Két hete volt matek versenyen. Csapatverseny volt. Különös csapatuk lett, nem pont egyforma képességű gyerekekből állt össze. Végül is 19.-ekek lettek a 32-ből. Az osztály másik csapata 6. lett. Szerintem sokat tanultak belőle. A legnehezebb az volt ezeknek a kis harmadikosoknak, hogy hogy kell csapatban dolgozni.

Csipesz oviba jár. Mostmár Levente nélkül, de jól meg van. Habár minden reggel azzal kezdi, hogy ő nem akar oviba menni. Pedig utána szépen eljátszik, meg tanul is sok mindent. Azt mondta az óvónéni, hogy szeretik is a többiek, mert nagyon kedves. Ő mindenhová menne, ahova a fiúk. Apa néha elviszi magával az uszodába, mikor mennek a fiúkkal. Ott rohangál a medence körül. Én is viszem magammal, mikor judózni visszük Leventét. Ott szépen ül, figyel, eszeget, beszélget. Hozza magával a cicáját, Cirmit. De mostanában mindenhová magával viszi. Tegnap volt a névnapja. Kapott két kis pónit, meg volt már neki kettő, este alig fért be az ágyába a sok állattól. De vacsoránál is ott volt mindegyik. Meg kellett őket etetni.