Itt Hattyason mindig van a haranglábnál karácsonyi műsor. Most a Nyugdíjas Klub énekelt, három lány énekelt (ők nem tudom kiket képviseltek, telepi lányok), egy kislány az alsóvárosi suliból verset mondott, egy néni is mondott verset, a Leventéék csoportjából a nagyobbak pedig az óvodai karácsonyi műsor egy részét adták elő. Többek között József Attila Betlehemi királyok című versét, amiben Levente volt Menyhárt, ami annyit jelentett, hogy közösen mondták az egész verset, csak a "Menyhárt király a nevem, segíts édes Istenem"-et Levente egyedül mondta, a másik két királyt meg a másik két fiú mondta egyedül, Máriát meg a tömérdek Máriából az egyik. (Ha megkérdeztem Leventét, hogy ki lesz Mária, mindig azt mondta, hogy tömérdek Mária van.)

Csicseri csoport töredék a haranglábnál

Hirtelenjében még egyszer megnézhettük a Leventéék által előadott részt, mert amikor vége volt a haranglábnál a műsornak, akkor már kezdődött is az óvodában.
A Kis karácsony, nagy karácsonyt is énekelték és az második két versszakot én még sose hallottam, ideírom, mert nekem tetszett:

Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.

Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép gömb, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Talpam alatt jég szikrázik.
Ha szikrázik, hadd szikrázzon,
Azért van ma szép karácsony!

Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!

A suliban pedig a másodikos napközisek szolgáltatták a karácsonyi műsort. Először néhány lány kicsit beszélt a karácsonyról, elmondott néhány verset, aztán következett a fő attrakció, egy színdarab. Nem tudom mi volt a címe, a három király útját mutatta be onnan, hogy elindulnak az udvarukból, odáig, hogy megérkeznek a kis Jézushoz. Marci egy kicsi szerepet vállalt, szerintem kb. neki volt a legkevesebb szövege, viszont fontos volt, mert ő volt József. Az események bemutatásának jelegéből adódóan csak az utolsó színben került elő, bevitte a bölcsőt a színpadra, aztán kiszaladt Máriáért, felsegítette, álldogált, hallgatta a pásztorokat, meg a királyokat, és annyi volt a szövege, hogy megköszönte a pásztoroknak a szállást, meg az ajándékokat, a királyoknak meg az ajándékokat. Aztán lényegében kisvártatva vége is lett a darabnak.
Bemelegítésnek előadták a műsort egy szociális otthonban még december elején, a sulis előadás után pedig még délután az egyetemen is valakiknek bemutatták. Így legalább nem egy előadás kedvéért kellett megtanulni a szerepeket. Az egyetemről azzal jöttek vissza, hogy igazgatói dicséretet fognak kapni. Marci igazán jó befektetést csinált azzal a két mondattal.

Különben szerintem elég nehéz darab volt. Sok olyan szó volt a szövegben amit nem nagyon használunk mostanában, meg a mondatok sem voltak túl egyszerűre fogalmazva, de ennek ellenére teljesen jó kis előadás volt. Ha pedig még azt is hozzá számítjuk, hogy még csak másodikosok a gyerekek akkor, tényleg megérdemlik azt az dicséretet.

A sárga-kockás abroszos fejű a mi Marcink

Záró kép

Mi annyit bénáztunk hozzá, hogy nem értettük, hogy elmehetünk-e megnézni a gyereket, vagy nem. Marci nem tudta megmondani, mert vélhetőleg nem figyelt valamikor, amikor kellett volna. A tájékoztató füzetébe annyi volt beírva, hogy előadás 10.40-kor, amiből mi arra a következtetésre jutottunk, hogy ez csak az iskola diákjainak szól, mert különben nyilván meg lennénk hívva, meg nem ilyen idétlen időpontban lenne, meg ki lenne írva a suli ajtajára.
Meg is beszéltük Marcival, hogy sajnáljuk, hogy nem nézhetjük meg. Erre az előadás napján telefonált a tantónéni, hogy Marci sír, mert nem tudta, hogy mi is mehetünk és most senki nem fog menni őt megnézni a családból. Mondta Apa a tantónéninek, hogy mondja meg Marcinak, hogy megyünk. Ki is vonult az egész család. De különben tényleg csak az iskola tanulóinak szólt a műsor, csak azok a szülők mehettek, akiknek szerepelt a gyereke. Mostmár ezt is tudjuk. Finnoban az összes szülő ott volt a suliban, mint itt az oviban, habár ott az volt lényegében a félév zárás is.