Benne vagyunk a bajban.
Apa hétfőn elment Írországba egy munkatársával, valami tanfolyamra. Pénteken kellett volna haza jönnie, de közben kitört az a hülye vulkán.
Én nem tom most épp merre császkál a hamufelhő, de már igazán eltűnhetne, mert jó lenne, ha haza tudna már jönni Apa.
Először áttették szombatra a repülőjegyét, aztán hétfőre. Ha a hétfői járatot is törlik, akkor fogalmunk sincs mikor tud haza jönni, mert az biztos, hogy keddre meg szerdára már nincs hely a gépeken.
Nézett vonatot, másfél-két nap alatt haza tudnának jönni, mint egy 5-600 euroért. A busz valamennyivel olcsóbb. De valószínűleg azokon sincs már hely. Főleg a kompokon, mert hogy ugye két tengeren is át kell ahhoz úszni, hogy haza tudjon jönni.
Azt sem nagyon értem, hogy ma, amikor mindenféle kütyü áll már a jósok rendelkezésére, miért nem tudják megmondani több napra előre, hogy merre fog mászni a hamu és mikor lesz repülhető légtér. Nyilván ha megmondták volna már csütörtökön, hogy nem fog gép felszállni hétfőig, akkor elindultak volna haza valami más módszerrel. Bérelnek egy bicajt, vagy valami.

A gyerekek is nyavalyognak már, hogy mikor jön Apa.
Délelőtt eltekertünk a Vadasparkba, hogy történjen valami. Délután meg itt voltak Öcsiék. Holnap meg Marcu megint szülinapi bulira hivatalos.
Csipike nem érti, hogy mi az a vulkán, csak az tudja, hogy amiatt nem tud Apa haza jönni, úgyhogy azt mondja, hogy ő nem szeretne olyat.

Én meg dolgozok amikor nincs hétvége. Már 4 napot dolgoztam. Gyomai mama jött segíteni, hogy a sok gyerek reggelente eljusson a rendeltetési helyére.
Egyenlőre 6 órát dolgozok. Beleegyezett a főnököm, hogy hamarabb visszamenjek dolgozni és ledolgozzak annyi időt, hogy ebben a tanévben csak 6 órát kelljen dolgoznom.
Első nap túl sok volt az információ és 11 órakor gyakorlatilag elaludtam. De a többi napon majdnem végig ébren voltam. Majd lassan belejövök.