És igen!
Apa már itthon is van!
Persze a hétfői járatot törölték és átették a jegyet szerdára.
Ez vasárnap reggel kitudódott, úgyhogy Apáék (egy munkatársával volt kint) úgy döntöttek, hogy elindulnak egyéb, földközeli járművekkel hazafelé.
Találtak is egy kompot amin még volt hely, azzal elindultak Angliába vasárnap este. Az éjszaka közepén oda is értek. Vártak 4 órát, aztán elvonatoztak Londonba. Ott letették a csomagjaikat és frissen, jókedvűen (gondolom, mint a mosott sz..r) elindultak várost nézni. Majd este 9-kor felszálltak egy buszra, amivel röpke 27 óra alatt Budapestre értek. Közben a busz felszállt vonatra, hogy átjöjjön az alagúton, meg Prágában át kellett szállni egy másik buszra, de különben minden simán ment, Apa se lett rosszul, pedig nem bírja a buszozást. Éjfélre értek a Népligetbe, úgyhogy Budán aludtak valahol és csak délelőtt, mikor nagyjából összeszedték magukat, akkor indult Apa Szegedre. (A munkatársa ott maradt Budapesten, mert valami dolga van. Majd mos magának gatyát, zoknit úgyis már belejött, gondolom.)
A mai járatot feltehetőleg törölték, mert tegnap este nem ment el Dublinba az a gép, aminek ma reggel vissza kellett volna hozni Apáékat. Ma már elmegy, úgyhogy holnap lehet Dublinból Budapestre közlekedni rövid úton, de valószínűleg arra még nem lett volna hely, csak mondjuk péntek reggel tudtak volna haza repülni, ha csak addig nem zárják megint le a Dublini repteret.
Úgyhogy szerintem jó döntés volt elindulni, Apa is úgy gondolja, főleg most, hogy már szerencsésen haza ért.

Benne vagyunk a bajban.
Apa hétfőn elment Írországba egy munkatársával, valami tanfolyamra. Pénteken kellett volna haza jönnie, de közben kitört az a hülye vulkán.
Én nem tom most épp merre császkál a hamufelhő, de már igazán eltűnhetne, mert jó lenne, ha haza tudna már jönni Apa.
Először áttették szombatra a repülőjegyét, aztán hétfőre. Ha a hétfői járatot is törlik, akkor fogalmunk sincs mikor tud haza jönni, mert az biztos, hogy keddre meg szerdára már nincs hely a gépeken.
Nézett vonatot, másfél-két nap alatt haza tudnának jönni, mint egy 5-600 euroért. A busz valamennyivel olcsóbb. De valószínűleg azokon sincs már hely. Főleg a kompokon, mert hogy ugye két tengeren is át kell ahhoz úszni, hogy haza tudjon jönni.
Azt sem nagyon értem, hogy ma, amikor mindenféle kütyü áll már a jósok rendelkezésére, miért nem tudják megmondani több napra előre, hogy merre fog mászni a hamu és mikor lesz repülhető légtér. Nyilván ha megmondták volna már csütörtökön, hogy nem fog gép felszállni hétfőig, akkor elindultak volna haza valami más módszerrel. Bérelnek egy bicajt, vagy valami.

A gyerekek is nyavalyognak már, hogy mikor jön Apa.
Délelőtt eltekertünk a Vadasparkba, hogy történjen valami. Délután meg itt voltak Öcsiék. Holnap meg Marcu megint szülinapi bulira hivatalos.
Csipike nem érti, hogy mi az a vulkán, csak az tudja, hogy amiatt nem tud Apa haza jönni, úgyhogy azt mondja, hogy ő nem szeretne olyat.

Én meg dolgozok amikor nincs hétvége. Már 4 napot dolgoztam. Gyomai mama jött segíteni, hogy a sok gyerek reggelente eljusson a rendeltetési helyére.
Egyenlőre 6 órát dolgozok. Beleegyezett a főnököm, hogy hamarabb visszamenjek dolgozni és ledolgozzak annyi időt, hogy ebben a tanévben csak 6 órát kelljen dolgoznom.
Első nap túl sok volt az információ és 11 órakor gyakorlatilag elaludtam. De a többi napon majdnem végig ébren voltam. Majd lassan belejövök.

A történések mostanában.

Vége a húsvétnak. Voltunk Szarvason, meg Gyomán locsolkodni.
Ma van még suli szünet, de holnaptól sem megy Marcu, mert beteg lett. Rusnyán veszi a levegőt, fújkálni kell neki hörgőtágítót, meg kap antibiotikumot. Remélem, hogy jövő héten már tud menni és a többiek sem lesznek betegek, mert megyek dolgozni. Nem volt ilyen már vagy 10 éve, de most megpróbálom. Majd meglátjuk mi sül ki belőle.

Marcust matek versenyre akarja küldeni a tantónéni. Úgy látom szívesen menne, csak meg van ijedve a felelősségtől. Mi lesz, ha rosszul szerepel és más valakinek jobban sikerült volna. Nem azt a más valakit kéne inkább küldeni? Persze azt nem tudjuk, hogy ki szerepelne jobban, mert gondolom még senki nem volt matek versenyen. Na, azért majd rábeszéljük, hogy nézze meg milyen egy ilyen verseny. Biztos kondorosi mama is azt mondaná, hogy menjen.

Továbbra is nagyon ügyes a suliban. Úgy tűnik, hogy jól megvan a többiekkel is. Eddig 3 szülinapi bulira volt hivatalos.
Abból is látszik, hogy már jól érzi magát az osztályban, hogy órán dumál. Kati néni panaszkodott, aztán pirospontos lett a februári magatartása. Az már rosszul esett Marcunak, pedig előtte még azt mondta, hogy ő nem tudja megígérni, hogy nem fog beszélgetni, mert mindenki azt csinálja. Most nem tudom mi a helyzet.

Különben 7 féle értékelő bigyó van. A legjobb, pl. hibátlan dolgozat az arany csillagos. Az egy-két hibás az piros csillagos. Aztán piros pont, piros karika, zöld pont, fekete pont, fekete csillag. Marcinak zömmel arany meg piros csillagjai vannak az üzenőfüzetében. A nyelvtan füzetében van két fekete csillag, mert nem csinálta meg a javítást. Gondolom, hogy ha kigyűlik 10, akkor be lesz írva az üzenőbe. De remélem nem gyűlik ki, mert akkor leharapom a fülét.

Fejlemény még, hogy elkezdett csellózni.
Év elején elkezdett szolfézsra járni. Mikor hangszert kellett volna választani, akkor nem tudta, hogy mi legyen. Kicsi pengetős hangszert szeretett volna, de balalajka tanszak nem indult.
Aztán félévkor bement hozzájuk a cselló-bácsi, hogy van nála egy üresedés és hallotta, hogy Marcinak nincs hangszere és nem akarja-e megpróbálni a csellót. És akarta és most jár csellózni. Még csak ott gyakorolnak, itthonra nem kapott hangszert. Nem tudom, hogy fog-e kapni egyáltalán ebben a tanévben. Ősszel meg majd eldöntheti, hogy akarja-e tovább csinálni, vagy más hangszert választ.

Levente már eléggé unja az óvodát. Inkább nekiállt olvasni tanulni. Tudja már rég, hogy hogy kell írni azt, hogy Levente, meg a parkoló betűt. Ehhez az alapkészlethez kérdezgetett mindig egy-egy újabb betűt és most már ott tart, hogy a t meg az y együtt az micsoda? És igyekszik minden egyszerűbb dolgot elolvasni.

Legutóbb Csoda kuckón mindenki kapott egy füzetet, amibe Ibolya néni beragasztott egy képet és arról kellett mesét írni. De ritkán van Csoda kuckó, voltunk kirándulni is, elfelejtettük megírni a mesét. Vagyis Leventének kellett kitalálni, én csak lejegyeztem. Mondta Ibolya néni, hogy elég egy rövid kis mese, ne csináljunk belőle gondot. Látszik, hogy nem ismeri Leventét. Mások meg is elégedtek egy néhány soros mesével, pedig tök érdekes képeket kaptak. Levente egy olyat kapott, amin egy tűzoltó levesz egy macskát a fáról. Elég konkrét történet, Leventének ennek ellenére sikerült egy két oldalas mesét kiagyalnia. Először le kellett írni piszkozatban, aztán később véglegesítette és beírhattam a füzetbe a Cirmi, gyere le! című történetet. Majd egyszer idecsatolom, csak most az oviban van a füzet.

Csipeszke az továbbra is nagyon aranyos, kivéve amikor hisztizik. Most mikor locsolkodni voltunk, mi is elmentünk a fiúkkal, mert ritkán látjuk ezeket a rokonokat, és általában a férfiak is otthon voltak. Amikor a fiúk elmondták a locsoló versüket, Csipesz is mindig akart valamit énekelni. Vasárnap a saját szerzeményét énekelte: Kiskutya, kiskutya, kiskutya, játszik a labdával, kiskutya, kiskutya, kiskutya, játszik a hernyóval. Vége a mesének. Ha gondolkozik, hogy a labda, vagy a hernyó következik, akkor hatszor is elénekli egymás után a kiskutyát.
Tegnap pedig a Hatan vannak a mi ludaink, három szürke, három fekete, gúnár, gúnár, liba, gúnár, gúnár az eleje, szabad a mezeje, kinek nincsen párja, az lesz a gúnárja. szövegű dal volt műsoron. Mind a kettő tipikus húsvéti dal. Persze annak, hogy hatan vannak a mi ludaink, lényegében semmi értelme, Csipesz szerint, ezért egy időben úgy énekelte, hogy Rajtam vannak a mi ludaim. Most valami mást mond, de még nem sikerült rájönni, hogy mit, mindig csak azt mondja, hogy amit tippeltem az nem jó.

Na, majd máskor is írok valamit, most mennem kell pudingot főzni.

Jól vagyunk, meg minden, csak közben kitavaszodott és inkább kint vagyunk, mint a gép előtt.
De azért most leírom a bakonyi kirándulást. Habár már kicsit régen volt.

Apa egész télen azon gondolkozott, hogy mikor menjünk síelni.
Szoktunk volt menni, habár én annyira nem szoktam lelkesedni, mert már évek óta arról szól a dolog, hogy én egy gyerekkel állok a pálya szélén, Apa pedig próbál egy-két másik gyereket tanítgatni. Úgyhogy lényegében én már teljesen kijöttem abból a kicsi gyakorlatból is ami volt, szóval nem érdemes miattam sícuccot bérelni, a pálya szélén való álldogálás meg szintén nem tartozik a legszórakoztatóbb dolgok közé.
Utoljára csak Apa volt a céggel, utána meg Finnnoban voltunk.

Na most kitaláltuk, hogy elmegyünk Eplénybe, mert ott még nem voltunk, meg különben is Győrújbaráton a barátainknál született két új gyerek is akit még nem láttunk és akkor egyúttal őket is megnézzük.
Cseszneken foglaltam szállást 5 éjszakára, febr. 26-tól márc. 3-ig.

Volt hó egész télen Eplényben, lehet, hogy még most is van, de speciel amikor ott voltunk éppen csak 1 pálya működött, vagy 2, és azokon is olvadt, kásás izé volt. Mindenki azon csodálkozott, hogy egyáltalán tudtunk síelni, mert a környéken már csak ot volt hó, ahova hónap
Na mindegy, a lényeg, hogy csúszott. De így csak 2 napot síeltek a fiúk, a többit kirándulással töltöttük.
Viszont Marci nagyon ügyes volt és Levente is.
A fiúknak már volt léc a lábukon, de Levente még nagyon kicsi volt, Marcu meg valahogy nem érzett rá még 3 éve az ízére. 6 éves volt, és vannak már olyan gyerekek, akik 6 évesen mennek mint a golyó, de Marcus az be volt tojva, ha megindult alatta a léc.
De mostmár megérett a dologra.
Eleinte főleg korcsolyázott a léccel, mert azt tud, de aztán szépen megtanult fordulni, meg viszonylag rendesen közlekedni.
Levente az inkább csak bátor, de a második napra már ő is egész ügyes volt.
Első nap a tanuló pályán cirkuláltak, és Levente meg volt róla győződve, hogy ő már tud síelni. Aztán egyesével felvitte őket Apa csákányos felvonóval a hegyre és rengeteg eséssel vissza is jöttek. Akkor már belátta Levente is, hogy ezt még azért gyakorolni kéne. Azért még felmentek kétszer-háromszor, aztán mentünk vissza a szállásra. Csurom vizesek voltak, de nagyon élvezték.

A fiúk sítalpon

Levente

Marcu a hegyen Apával

Másnap én már nem mentem ki Csipesszel, mert minek. Azt mesélték, hogy Marcu egyedül cirkulált a csákányos felvonóval, teljesen önállóan és nagyon ügyes volt. Levente az vagy Apával ment, vagy Apa ott volt mögötte, hogy ha kiesik, akkor elkapja, de már ő is egész ügyes volt.
Felmentek a nagy 4 üléses felvonóval is és onnan is szépen leereszkedtek.
Szóval megérte azért elmenni, legalább a fiúk kicsit tanultak.
Közben meglátogattuk Rozikáékat és Anikóékat is, és megnéztük az új gyerekeket, akik persze nagyon aranyosak.
Hétfőn kirándultunk Cseszneken, megnéztük a várat, délután pedig a Kőmosó-szurdokban sétáltunk.

A vár

Marcunak persze muszáj volt mindenhova felmászni

Levente elmélkedik a várfalon

Csipesz pózol

A Kőmosó-szurdok

Ez is

Fiúk a pataknál

Van két barlang is ebben a szurdokban

Nyílt a hóvirág

és csészegombát is lehetett találni

Kedden jöttek velünk kirándulni a GYEDes anyukák is a sok gyerekkel. Fenyőfőre mentünk a Likas-kőhöz. Egy nagy szikla, ami tele van kis alagutakkal. Persze ez borzasztóan tetszett a gyerekeknek.

Ez itt a likas kő

Ez meg egy mohás-taplós famaradvány

Ezek meg mi vagyunk

Szerdán elindultunk haza, csak még megálltunk Zircen és megnéztük a könyvtárat, meg az apátságot.
Végig nagyon jó idő volt, csak szerdán kezdett fújni a szél, és jött újra a hideg meg a havazás.

Apának több munkatársa is lakik Sándorfalván és már többször hívtak, hogy menjünk korcsolyázni a sándorfalvi tóra.
Egy vasárnap végül el is mentünk.
Én kicsit be voltam tojva, hogy be fog alattuk szakadni a jég. Levente is mondogatta, hogy fél, de mikor odaértünk és látta, hogy mindenki ott korizik, már eszébe sem jutott és ő volt az első aki közelről megszemlélte a vízbugyogást, annak ellenére, hogy nem engedtük oda a gyerekeket. Mert több helyen is jött fel a víz, de különben tényleg rendes vastag jég volt a tavon.
Már előző nap is kint voltak K. Zoliék és eltakarították egy nagyobb területen a havat és jégkorongoztak. Most is a fiúk ott nekiálltak hokizni, meg még egy másik kör pályán toltuk el a havat, hogy lehessen csak úgy korizni. Én ott szánkóztattam Csipeszt. Később mindenféle járatokat dúrtunk a hóba és ott fogócskáztak a fiúk, mikor már megunták a hokizást.
Jól elszórakoztuk a délutánt.

Hokizás

Pihenés

Teaivás

Fogócska

Kinyúlás

Már jó rég írtam, úgy látom. Pedig azóta már voltunk korizni a sándorfalvi tavon, voltak farsangok és szerdán jöttünk haza a síelős-kirándulós bakonyi pihengetésről.
Most a farsangról.
Marciéknak a suliban még febr. közepén volt. Marci kóboj volt, ami azért jó, mert már tavalyelőtt is az volt az óvodai farsangon, így kb. megvolt minden ehhez szükséges felszerelés, ami nem veszett el. Sajnos fényképezőt elfelejtettünk vinni, így csak ez a telefonos kép van róla:


Az oviban febr. 26-án volt a farsang.
Levente azt találta ki, hogy feltaláló lesz. Később arra is gondolt, hogy sárkány, de aztán maradt a feltalálónál. Volt fehér köpenye, okostojás szemüvege, perpétum mobiléje és Gyermekenciklopédia a hóna alatt.
Csipesz az azt mondta, hogy ő pók lesz. Annyit már tudok egy 3 éves döntési mechanizmusáról, hogy nehezen találja ki, hogy milyen jelmezbe szeretne bújni, legjobb ha az ember lecsap az első könnyen megvalósíthatóra és erősíti a tudatot a gyerekben, hogy ő az akar lenni. De a pók nem az volt amit könnyen megvalósít-hatónak tekintettem. Ezért Leventével elkezdtünk agymosást végezni. Meséltünk arról, hogy ki mi volt amikor ekkora volt, betettük a Maszkabált, hogy lássa hogy milyen jelmezek lehetségesek, majd megkérdeztük, hogy mi szeretne lenni. Azt mondta, hogy pók. Addig dumáltunk, hogy a végén azt mondta, hogy lepke. Itt röpködött a lakásban. Apa hazajött, elmeséltük, hogy eredményes volt az agymosás, kérdezze, meg Csipesztől, hogy mi szeretne lenni. Megkérdezte, Csipesz azt mondta, hogy pók. De nem keseredtünk el egész addig, amíg néhány nap múlva ki nem találta, hogy hóember szeretne lenni. Na erről már fogalmam nem volt, hogy hogy tudnám megcsinálni. A fiúk mondták neki, hogy legyen cica, az olyan aranyos és ezt néhány nap alatt el is fogadta. Csak közben gyomai Mamáék szomszédja felszámolta a jelmezkölcsönzőjét és Mamának nagyon megtetszett egy méhecske jelmez. Szerencsére Csipesznek is megtetszett, így aztán végül méhecske lett. És nekem meg nem kellett készíteni semmit.
Az óvodai farsangra Marci is eljött, mert iskola szünet volt két napig. Ide is felvette a kóboj jelmezt. Az oviban először a tornateremben mindenki megnézheti a többi csoport jelmezeit, majd a csoport termekben folytatódik a bulizás. A mi csoportunkban voltak különböző versenyek, táncolás, evés-ivás, tombola. Marcus nem hagyta érvényesülni az óvodásokat. Minden versenyben ő szeretett volna lenni az első versenyző és mindent meg akart nyerni, hiába mondtam neki, hogy ő nem óvodás és nem neki rendezték ezeket a versenyeket. Végül még a tombola húzásba is bevették, kapott ajándékot is és még ott nekiállt reklamálni, hogy ő nem ilyet szeretett volna. Sehogy sem akarta megérteni, hogy inkább örülnie kéne, hogy egyáltalán kapott valamit. Szóval nagyon jól érezte magát. Nagyon gyorsan összebarátkozott Norbival, aki nem olyan rég került a csoportba a tesójával együtt és kb. olyan idősek, mint Levente. Levente pedig Flórával táncolt, aki nagyon nagy barátja, és nagyon aranyosak voltak együtt. Csipesz is a kis Gergő barátjával üldögélt és eszegetett.

Csipesz-méhecske

Eszegetnek

A feltaláló

Gyufásdoboz tartogatós táncolás

Egyszer, vagy két hete voltunk a Tisza-gáton szánkózni a gyerekekkel.

Ilyen volt akkor a Tisza. Áradt és be volt fagyva.

Marci

Levente

Csipesz a jól bevált fenékcsúszást gyakorolta.

Most igazán nem nyöszöghetünk, hogy Finnoban sokkal több hó volt. Kb. ilyen volt ott a tavalyi tél, mint most ez, de remélem nem fog olyan sokáig tartani.